Friday, November 30, 2007
The crisis is behind us
Countrywide Financial Corp. (CFC) jumped 20% (later on the day 16%) today, indicating to my understanding that the subprime crisis is behind us and a second rally is coming in NASDAQ. But I am an optimist. Anyway I am fully long.
Labels:
Investment
Iraqi Army Improving

BAGHDAD: Suspicious Iraqi troops ordered a ‘bride’ and ‘groom’ out of their car at a checkpoint on a highway north of Baghdad only to find they were wanted militants in disguise, the defence ministry said yesterday. Two other men travelling with the all-male ‘bridal couple’ were also found to be wanted militants, the ministry said in a statement.
Labels:
War
Animal Husbandry Project
A rich farmer wants to rebuild his dairy farm and add a large poultry section. Apparently, it is a good business. The wastewaters generated by poultry are very high in nitrogen, lets see if the WWTP will take it. This my 50th project this year. I am working hard but making no money.
Labels:
Water
Thursday, November 29, 2007
My Encounter with the CIA

I spent the year 1968 in the Central Library of the University of La Plata, Argentina, and swimming in the University's pool. La Plata was paradise, in those times everything - lodging, food, tuition, books - was free for university students. It was founded at the end of sixty years of civil wars, following the victory of the port city Buenos Aires over the federation of inland provinces. But Buenos Aires could not be the capital of the Republic as well as of its richest province, la Provincia de Buenos Aires. So the best French city planners were engaged and a dream city was built, with beautiful parks and avenues and homes with French facades and heavy Spanish dark wood furniture. I was in the last year of my studies and was mighty bored, fascinated by the Encyclopedia Britannica which I read from the first to the last page and as well as most textbooks on the shelves. The library had been very rich at its beginning and had a wonderful collection of mid 19th century European magazines, some of them almost converted into dust. I went freely to classes of other schools, hearing old European lecturers. There was a Museum of Natural Sciences in the bosque, a large park, with the collection of giant Patagonian dinosaur and armadillo bones of Florentino Ameghino. Classes were lightly attended and never met anybody at the Museum.
To make it short, my uncles saw I was not studying and offered me prize if I finished my degree by 1969: a ticket to anywhere and money. Studying night and day, with the help of benzedrine (freely available then) I gave all the remaining exams and in December 1969 arrived in Montreal. I had no plan nor goals, so after a time I arrived in Washington and wandered around. I took a room in Washington downtown YMCA at 7 dollars a night, sharing the gym and the lockers with important looking people. I rambled around to the Congress and watched boring debates and lost my way in the corridors; in those times doors were left unlocked and guards were kind and naive toward tourists. I went to the White House and saw the Presidential bedrooms, and spent an hour standing in front of a fake blind protester, trying to understand what was written in the cartel he held. It was very cold and darkening, he was standing with black glasses in front the White House and I was studying him and his incoherent fake protest for an hour, looking at him from every angle. I made him very nervous. I must have been drunk.
One day I was reading the Phone Book in my overheated YMCA room and found an address of some Welcoming Foreign Visitors volunteer group. I called them, explained I was a Hungarian boy from Argentina, they explained that they invited foreign visitors to visit real American homes to have a contact with real erste American democracy, etc. I had nothing to do and love a free meal so they came to pick me up. Two youngish tall clean cut goyishe American WASP men with a large car made me sit in the back seat, then suddenly two more clones from the office jumped in the car from both sides and pressed me in the middle. Possibly they were discreetly searching me for arms. They asked me a lot of questions and tried to make out my affiliation which I didn't have. I insisted in the meal in an American home, and in the end one of them volunteered to take me home, a nice typical American home in a frozen Washington suburb. The woman, a typical Blondie and a boy, were in the living room, and visibly did not like me. The man took the woman to a side and forced her to prepare me dinner. She did not want to and they did not eat with me. I interrogated him about the office and he tried to explain to me that it was a Government job suggesting but without actually saying CIA. The food was some very bad pasta but I was hungry and ate and then he drove me to the bus station. It was clear that the phone number was not a bona fide welcoming association but a CIA front for Soviets looking to turn in or sell secrets. I ignored the signs that they were not exactly what I "misunderstood", and actually forced them to drive me around and give me a free meal. Then, as today, went everywhere with my camera, and took pictures. They must have hated me, a twenty years old Jewboy making fun of those earnest goyishe WASP Americans. I swear by G-d I didn't made fun of them, I walked like a sonambulo, a sleepwalker, and only later I realized what I had done. The pic shows Hesser’s Sleepwalker Torso 2. Sleepwalkers move in two worlds at the same time. While their bodies walk through and interact with the physical world, their minds move through worlds of imagination, dream and nightmare. This state of being reverses the narrative of traditional, monumental figurative art in which figures are depicted as still and mentally present rather than in motion and absent.
Labels:
Roots
Wednesday, November 28, 2007
No more obfuscation

Dienekes Pontikos copies this graph from a recent study, showing that we Ashkenazi Jews are a people apart not only in the Biblical sense. It is funny that the debate section (83 comments) focus on the issue if we descend from the Turkish Khazar peoples, a theory popularized by Arthur Koestler in "The Thirteenth Tribe". I have the book (in French) and it is very entertaining but based on linguistic similarities, which is absurd as no one speaks the Khazar language. I always considered Koestler's book as a very decent if rather desperate attempt to attenuate murderous racial antisemitism. I also have an old booklet of the early United Nations on races, demonstrating that they do not exist.
Non Gaussian Seas
Thinking about non Gaussian phenomena, the best models are in turbulent flow and in the creation of peak waves in the sea. In a Gaussian sea, random waves are superimposed and there is no Zakharovian turbulence. If resonance is introduced, then intermittent waves are created which can accelerate and cause monster waves with kurtosis greater than 3. What is the meaning of this? That random oscillations in space can end by extreme distortions creating pieces of matter, and also firefighters know well the ocurrence of extremely violent, murderous, unpredictable gusts of fire, but I dont really care, my interest is the stock exchange sphere, where turbulence will not dissipate peacefully but in spastic peaks and valleys. How can one identify when the flow is gaussian and when turbulence kicks in? because during normal gaussian periods the Black and Scholes formula for calculating the worth of options is perfectly valid, but in turbulent times it is absolutely misleading. Therefore the gaussianity of the behavior of the prices should be constantly monitored, and at the first sign of non gaussianity the B&S formula should be thrown out of the window. The pic shows a cosmic turbulence event.
Labels:
Investment
Monday, November 26, 2007
Coal burning Power Plant in Ashqelon

The Knesset Interior and Environment Committee will discuss the failure of the government to meet alternative energy plans targets. As a result of this failure, there is no alternative to construction of the coal-fired plant in order to avoid the power shortage that Israel Electric Corporation (IEC) has been warning about for years. Environmental organizations will demonstrate outside the Knesset during the committee discussion. IEC sources say that the power station will utilize the latest equipment to minimize carbon and other emissions to levels of natural gas-driven power stations.
It is a paradox because the contract to buy gas from Egypt and Gaza was sold on the basis of the need for another power plant. Now it seems there are problems with that source. It means Israel is not advancing toward connection to the regional energy system. Fuad, our infrastructure minister, is not very effective. He has big posters in his office of himself with the Egyptian Pharaoh. I dont like his fat pink face, so the pic is of a Samaritan actress, Sofy Tzedeka, so full of grace.
Labels:
War
Sunday, November 25, 2007
Supermarket in a Derelict Industrial Building
Spent the whole day on the solution of this supermarket's drainage problems. The building is falling down. Hope it will be approved and I can receive some money.
Labels:
Water
Israel: An Economy Minister's Wet Dream
The Israeli economy grew by an annualized 6.1% in the third quarter, and business product grew by 6.6%, the Central Bureau of Statistics reported today. The figures show that the economy has remained unaffected by the weak dollar and the sub-prime crisis in the US. Private consumption rose by 6%, investment rose by 24%, export grew by 18%, while import rose 6%. Public consumption fell by 1.5%. Source: Globes today.
Labels:
Investment
Saturday, November 24, 2007
Detecting Non Gaussianity in Option Pricing
One of the problems of calculating the worth of options by the Black Scholes method, is that it works only for Gaussian data. When the distribution is different ("fat tail" or to coin a word, Talebian) the equation makes problems. There are some statistical tests and methods to detect non-Gaussianity, non-stationarity, and non-linearity in the data that could be applied to stock exchange happenings. A classical test for a sequence of data to be Gaussian is the Kolmogorov–Smirnov test. It calculates the maximum distance between the cumulative distribution of the data and that of a normal distribution, and assesses the significance of the distance. A similar test is the Lillifors test, but it adjusts for the fact that the parameters of the normal distribution are estimated from the data rather than specified in advance. Another test is the Jarque–Bera test which determines whether sample skewness and kurtosis are unusually different from their Gaussian values. One of the reasons I lost money in my options (and most in oil shorting) is the use of bad math representations. I have no time to work on this problem, hope somebody will do it for me and publish it.
Labels:
Investment
The Avocado Oil Press Project
A new project: An avocado oil press on the top of a garage, in a large city's industrial area. What are the environmental problems of a fine oil press? I am studying the issue. In the first meeting I thought we were talking about an olive oil press and said nonsense. But the owners (owners of the garage downstairs) know less than I do about the business. This is the real life and not MBA case study, this is the way how people start up large industries and get rich. In the pic the architect and the owner's son.
Labels:
Water
Working for nothing
I had to travel to a far away village to inspect a house designed by me. The contract did NOT include inspection but there was problems (the workers burned the plastic pipes and sabotaged the work) so I had to go for free. One day spent for nothing. The contractor is a haredi Jew from Jerusalem, the place is very dirty and the work is non-professional.
Labels:
Water
Friday, November 23, 2007
James A. Russel is Losing His Common Sense

With all the noise about American failure in Iraq, the basic facts are being forgotten. Prof. James A. Russel, Co-Director of the Center for Contemporary Conflict, National Security Affairs Dept., describes in a recent article the USA's massive military presence and buildup in the Middle East and surprisingly, implies that America's position is weakening and some miserable Baghdad suicide bombers may take back Iraq. I wouldnt say he is defeatist, because I dont really know his position, but he seems to have forgotten that Iraq's conquest was a two weeks long cakewalk and lightly armed irregulars have never won a war against a regular army. And America's is not just a regular army, it is a well armed regional alliance. America is militarily present in Saudia, Kuwait, the Gulf, Iraq, Kazakhstan and Central Asia, Afganistan. The only enemy is Iran, but it is surrounded and desperate. What is the value of Ahmedinijad's alliance with Hugo Chavez? Even North Corea surrendered peacefully. Iran is very weak, weaker than Saddam's Iraq. America's growing military dominance of the Middle East is almost complete, and systematically is building up a stable political system. I think America is succeeding. It always does.
A pic from a Navy's website: USS WASP, At Sea (November 2, 2007) - Landing Craft Unit (LCU) 656 attached to Assault Craft Unit (ACU) 4 exits the well deck of USS Wasp (LHD 1) into the Arabian Gulf during a crisis response exercise. Coalition forces are conducting the exercise to enhance capabilities in responding to a host nation's request for assistance during a time of a crisis. Exercises between the Coalition and its regional partners provide an excellent opportunity for the Coalition to demonstrate its commitment to security and stability in the region.
Labels:
War
Age of Bold Experimentation

Before the horrible results of Nazism, daring social and biological experiments were considered progress. In 1926 the Politburo in Moscow requested the Academy of Science to build a "living war machine". Animal breeder Ilya Ivanov was selected to head the project. He had established his reputation under the Tsar in 1901 with the world's first centre for the artificial insemination of racehorses. In 1926 he was dispatched to West Africa with $200,000 to experiment in impregnating chimpanzees with human sperm. Meanwhile, a centre for the experiments was set up in Georgia for the hybrids to be raised.
Mr Ivanov's experiments were a total failure. He returned to the Soviet Union, only to see experiments in Georgia using monkey sperm in human volunteers similarly fail. When the New York Times reported the story, Ivanov was sentenced to five years exile in Kazakhstan. It was a very light punishment for the times. He died in 1932.
If it was done once, surely it will be tried again in the future. Nuclear proliferation is being contained, but can genetic experimentation be restricted? Europeans strongly oppose genetic experimentation, including engineered corn. They seem to be able to impose their views on the world. American Fundamentalists are also against genetic research. The Islam has never moved out of the Middle Ages. Humanity does not really want "progress". I must be getting old, since I am also losing my enthusiasm for the future.
Labels:
Miscellaneous
Thursday, November 22, 2007
Emerging pathogens
During the last 10,000 years humans became subject to ferocious evoloutionary pressures rising from infectious diseases. Up to Pasteur it was common that 50% of the children never reached the age five. Amsell Rothschild, the richest Jew in Frankfort ghetto, had 20 children but only ten survived. The poorer Jews may have had even higher infantile mortality rates. In the Jaszbereny Jewish cemetery I found many Kleins, most were the tombs of very young children I have never heard about. There are five classes of infectious diseases, possibly successive stages of transition through, from those found exclusively in animals to those that infect only humans:
Stage 1: pathogen is only present in animals and is not transmitted to humans
Stage 2: animal pathogen can be transmitted to humans but not between humans (e.g. rabies)
Stage 3: animal pathogen can be transmitted between humans for a few cycles, causing occasional outbreaks that die out quickly (e.g. Ebola)
Stage 4: animal pathogen can undergo more extended transmission between humans (e.g. yellow fever, dengue fever and cholera)
Stage 5: pathogens exclusive to humans that either co-evolved with us or made the animal-to-human jump (e.g. measles, mumps, rubella, smallpox, syphilis and HIV)
Most animal pathogens never pass Stage 1: adapting to an entirely different physiology is not an easy thing for a pathogen to do. But recently, we’ve been helping them make that leap through blood transfusions, international travel and intravenous drug use. People move pathogens around. The chances of a new zoonosis are very high, but till now it is being controlled successfully. But it is there, on the margins.
Stage 1: pathogen is only present in animals and is not transmitted to humans
Stage 2: animal pathogen can be transmitted to humans but not between humans (e.g. rabies)
Stage 3: animal pathogen can be transmitted between humans for a few cycles, causing occasional outbreaks that die out quickly (e.g. Ebola)
Stage 4: animal pathogen can undergo more extended transmission between humans (e.g. yellow fever, dengue fever and cholera)
Stage 5: pathogens exclusive to humans that either co-evolved with us or made the animal-to-human jump (e.g. measles, mumps, rubella, smallpox, syphilis and HIV)
Most animal pathogens never pass Stage 1: adapting to an entirely different physiology is not an easy thing for a pathogen to do. But recently, we’ve been helping them make that leap through blood transfusions, international travel and intravenous drug use. People move pathogens around. The chances of a new zoonosis are very high, but till now it is being controlled successfully. But it is there, on the margins.
Labels:
War
Wednesday, November 21, 2007
TASE: Worried, Anxious, Panicked, Hopelessly Confused

TASE (YETER 50 index that I am following) fell today 2.5% and it is 15% below its peak a month ago. Why? Israeli companies are prospering and posting huge profits, peace is around the corner and the economy is booming. The reason can be found in NASDAQ's sick anxiety, confusion and panic, which TASE is trying day by day to predict. It is like this: When TASE opens in the morning we have the results of the Far East, other smartutim exchanges, and then spends the day in minuscule twitchings trying to predict New York's mood when that wakes up. Around 3 PM in Tel Aviv we have the results of the European bourses and the earliest sentiment indications from New York, and then TASE collective mind decides what will be the sentiment in NASDAQ. It generally gets it right, but in a grotesque, exaggerated manner. Today it was a nervious, anxious day before Thanksgiving in America, and TASE closed with strong losses, but for once it got it wrong as NASDAQ, after a panicked start, got hold of itself and closed the trading day even. (Correction: This was written an hour before NASDAQ's closing. In the end it was 1.7% down. This error means that I am way off. The situation may be worse than I am ready to admit.) Now TASE had been left alone till Tuesday morning, and in the coming days will agonize clueless, trembling in a Brownian random manner. Then Tuesday morning here we shall receive NASDAQ's Monday results and act accordingly. TASE's extreme psychological dependence on its New York Yiddische Mame could be monetarized by a Freudian psychoanalist expert in Jewish neuroses.
Labels:
Investment
Tuesday, November 20, 2007
The Fall of the Roman Empire

The collapse of the Roman Empire is starting to look like the collapse of pre-Columbian America - caused by the introduction of new epidemies, in the case of Rome, by its contacts with China. There is widespread archaeological evidence of severe depopulation occuring between the 2nd and 7th centuries as the factor undermining both the Roman economy and the Roman military. Urban decay started as early as 200 CE with successive footprints of towns and cities growing smaller and smaller. Although some of the urban population may have moved back to the country, studies of laws dealing with deserted lands also became increasingly more desperate from the 2nd century onward.
Climate change and increased warfare may have played a role, but there is evidence that new diseases introduced during the second century, measles and smallpox (from China), were devastating even before the Bubonic plague made its first appearance in the 6th century. A dramatic example is Trier, in the Rhineland. During the fourth century it had been an imperial capital and the largest city in Gaul. Even then, with no more than 30,000 people, Trier was only about the size of a county seat in Egypt; but it had all the amenities of urbanity, paid for out of the profits of empire. In A.D. 500, Trier, now just a provincial town under Frankish rule, had lost most of its population and could no longer support something as basic as a local pottery industry. Of its public buildings, only its churches remained in use.
The urban decline was most marked in Britain. British towns disappeared or shrunk into mere strongholds by 450, before the wars between Britons and English invaders were started. English kings lorded over small areas, and like the British kings depended on plunder and extorting contributions directly from rural taxpayers. The governmental structure of Roman Britannia collapsed.
The largest plague recorded took place during the Marcus Aurelius. It was brought by the legions which had been pushing back the invading Parthians pressing on the eastern frontiers of the empire. This pestilence caused the death of 25 million people and was most likely smallpox.
"Depopulation" may supply the answer to the decline of the Empire, but it is no answer to its conquest by Eastern peoples like the Huns and the Goths. The notion of vast hosts of warriors, numbered by the hundreds of thousands, pouring over the frontiers, is untrue. The total number of one of the large East German nations probably seldom exceeded 100,000, and its army of fighting men can rarely have been more than from 20,000 to 30,000. They were not a deluge, overwhelming and irresistible, and the Empire had a well-organised military establishment at the end of the fourth century, fully sufficient in capable hands to beat them back. As a matter of fact, since the defeat at Hadrianople which was due to the blunders of Valens, no very important battle was won by German over Imperial forces during the whole course of the invasions.
The answer may be that the invaders, who had been in long contact with Eastern Asiatic peoples, were immune to the plagues they carried into the Roman Empire. The pic shows Alexander Yersin, discoverer of the plague bacillus, Pasteurella pestis, in China, and developer of an anti-plague serum.
Labels:
War
Iddo z"l

Iddo was assessinated last night on the Kedumim road. HaAretz did not mention it as they are building up an environment of "hope" for the Annapolis peace meeting.
Labels:
War
Monday, November 19, 2007
Water Reuse Project on the Blessed Mountain
View Larger Map
Har Bracha is a Jewish settlement on Har Gerizim, the Holy Mountain of the Samaritan people, over the city of Shechem (Nablus). The Samaritans are considered Jews, they dont marry with Arabs and are protected by the Israeli Army.
There are two villages on the mountain: Kyriat Luza, a small Samaritan village, and Har Bracha, the Jewish settlement. The Samaritans were a large nation in the past but around 1900 there was only one family left, the High Priest's family, living on their sacred mountain. They were joined by isolated families from Syria and Gaza, to form a 170 strong village. The Samaritan community grew to 654 persons (2003) divided into eight families, of which four are derived from the Danafis from Damascus, and two more Patriarchal houses belong to the Marchiv House whose origins are in Gaza and Sarafend [Tzrifin] on the Tel-Aviv- Ramleh road. The Danfi House number 212, the Priestly House 186, the Tsedaka Hatsafari House 139 and the Marchiv House 117.The Har Bracha village is named after the Bible, which says "To the Gerizim Mountain - Blessings, to the Inval Mountain, Cursings". Har Bracha means, in Hebrew, Mountain of the Blessing, or the Blessed Mountain. Joshua sent half of the tribes to Mount Gerizim to say the blessings, and the other half to Mount Inval to say the Curses. A stone altar on top of the Inval show the historicity of the event.
The Settlement is based on a yeshivah, a school of Jewish religion, and after the students marry mostly stay on in the village. Thus the majority of the population is young (very young) couples with babies. current population is 600 including 100 babies. The water and sewage infrastructure is old and has been totally abandoned and no one knows or cares how to maintain it. It is my task to organize the solution to this problem. The WWTP is in the lower (South) end, near the large red sheep barn (also abandoned). Interesting. We shall see.
Labels:
Water
Sunday, November 18, 2007
Saving Water
When I was working in the National Water Commission, the head of the Dept. of Water Saving gave me this water saving fittings kit. I have one installed at home, and it does not work. Israeli water is very hard and the mesh gets filled up in a few weeks and the water can hardly flow through, creating pressure distortions in the system. I would say it is a stupid idea, except that I am familiar with the people who committed this thing and they are nice Russian immigrant engineers, intelligent and competent, trying to protect their comfortable Government job. I am sure they worked hard to come up with something and the same regarding the ludicrous camel with glasses (see pic below). They also published an illustrated book on water-saving garden plants. I had an argument with them, because they published a national directive forbidding irrigation of gardens during the day, allowing it only at night. I said plants are able to pump up water from the soil only when they are making photosynthesis, that is, during day light. Irrigation at night creates mud but the plant does not benefit. They had inspectors imposing penalties on people caught irrigating during the day. I didn't follow up if they adopted my critique, because, as said, they were nice people and my friends, and I didn't want to make them look bad and harm their professional standing.
Labels:
Water
Mount Gerizim
On top of the Biblical Mount Gerizim stands the Har Bracha settlement. All these villages on what is called (in Hebrew) Gav Ha Har have water and wastewater problems. Itamar is at 880 m over sea level, the air is cold and clear, this is the historical heartland of Israelite settlement. Down in the valley is Shechem, which is Nablus, and on the other side stands the massive Mount Ichbal, where Joshuah built the first altar in the Land of Israel. The people in the villages are very young and religious, kippah srugah (knitted kippah), many skinny teenager girls with covered heads and long skirts, pushing baby carriers and/or visibly pregnant. The Arab village in the green valley looks like a Mexican roadside boom town, all disordered and unplanned, uniformed schoolchildren running on the dusty roadside, fat shopkeepers sitting on plastic chairs in front of their business sipping tea. Some nice big houses, lined with shining white chalk stone. These are brown mixed Middle Eastern peoples, different from the white Hebron people, which are - so it is said - descendants of the original Judeans.
Labels:
Water
Saturday, November 17, 2007
Stupid Mandated Water Conservation

Israeli bureaucrats have enacted legislation which is intended to conserve water, and forced them upon engineers, manufacturers, distributors and installers causing serious operational problems.
Example. Within a domestic water distribution system, the cold and the hot water piping will rarely maintain the same residual pressure due to the variations in their use. This fact is even more prevalent within mid size to large facilities where systems grow are more complex. When water "conserving" devices are installed at the outlets of plumbing fixtures, a restriction is introduced at points where the cold and hot water distribution systems intersect. This allows the system that has the greatest pressure to overcome the other. When this occurs, the systems become mixed and permit the system having the highest pressure to flow from the fixtures instead of the one that the user is attempting to receive. Most often, the cold water will have the upper hand. As users attempt to take showers or wash their hands, they will receive lukewarm or cold water from the hot outlet of the fixture. Pressure/temperature balancing shower valves with integral checks will prevent the crossover from occurring at these fixtures, however the majority of faucets do not incorporate check devices so the user of the shower will still be unable to obtain a constant temperature of water to bathe.
Every piece of equipment or device installed within the water distribution system that will create a pressure loss can increase the inconvenient and possibly harmful effects that flow restrictors produce. For example, some manufactured thermostatic mixing valve assemblies incorporate a pressure regulator for proper operation. These valves cause a minimum fifteen pound reduction in the hot water system, thus producing an additional fifteen pounds of differential between the cold and hot water systems downstream of their location. This is more than enough to create crossover mixing of the cold into the hot water piping at faucets that have restrictors.
Backflow preventers and water softeners are other common items that are installed at the source of hot water systems, further separating the pressures between the cold and hot systems. Obviously there are numerous ingredients within these two systems that will prevent them from maintaining an equilibrium. Therefore, what is the solution?
Remove the flow restrictors . But is illegal to do so. Install check stops at each cold and hot water supply to fixtures - This will prevent the cross over from occurring, however, if the pressure differentials are great enough, the user will still only receive all cold or all hot water at the outlet. This also can add significant cost to the project.
Install pressure regulators in branch lines strategically throughout the systems - This may help, but pressure changes downstream of the regulators will not be affected. This can also create problems for fixtures and equipment which require higher pressures for proper operation especially when the building's initial service pressure is low. On a system which incorporates a pressure booster pump, the pump system would need to be sized by taking the pressure regulators into consideration. This solution definitely increases project cost as you can estimate.
Design pressure compensating fixtures - This is a task for the manufacturers which will not be attempted until they are forced to do so. It remains to be seen if and how this could be accomplished without substantially increasing the cost of the fixtures.
The verdict concerning low flush toilets is negative. There are no fixtures in the market that can evacuate solid waste with one flush of 1.6 gallons of water, yet they are being installed in many homes and facilities. When a user has to flush a 1.6 gallon fixture two or three times, water conservation is not being achieved. The same problem occurs with flow restrictors. When a user has to leave a faucet or shower open for an extended period of time to receive water at the desired temperature, water is being wasted.
The standard recommendation is to abandon the concept (of flow restriction). Simply require a maximum domestic water system pressure between 30 to 40 PSI. This pressure would be adequate for all plumbing fixtures. Multi-story buildings could still maintain higher pressures within distribution mains and risers while utilizing regulators on branch lines as required to serve plumbing fixtures. Another basic principle of how water reacts is the relationship between pressure and flow… Lower Pressure Equals Lower Flow.
The pic, a publicity for saving water, by the Netzivut HaMaim (The Israeli Water Commission), says is Hebrew: Think twice before flushing.. What, I have just finished with the toalet paper phase, I am standing with my pants down, before I flush the toilet I should stop and ... think ... think again...? It is stupid. They are stupid.
Labels:
Water
Holy People

Six month ago I designed the plumbing installation for a synagogue. Later the architect changed the layout of the building and I had remake it. Time passed and I saw no money. This morning she called and I asked her to pay. "Oh, you dont know what, but that synagogue is a family thing, we have a family sefer tora - a pentateuch - there and I did the work for no money." The synagogue is in a moshav (cooperative village) peopled by Jews from the Arab countries, and she is from Romania. I worked without a contract. Will I ever learn?
The illustration shows the new synagogue (2007) in Astana, Kazakhstan.
Labels:
Water
Orckit Investors Write

שוק ההון הוא חלק מהאבולוציה, ובעזרתו קופים טפשים כמוך נמחקים כלכלית... אני מודה לאיציק תמיר על זה שבזכותו אידיוט כמוך נמחק...
One of my less brilliant investments is Orckit shares, so I follow its forums. Friday after midnight the internet becomes lively. Someone writes (in Hebrew)
The market is part of evolution and serves to eliminate (from the economic scene) monkeys like you... I thank Itzig Tamir (CEO of Orckit, see pic) for helping to erase idiots like you ...
Labels:
Miscellaneous
Friday, November 16, 2007
My Portfolio Zugzwang

I love new words. In chess, a player whose turn it is to move who has no move that does not worsen their position is said to be in zugzwang. In my reshuffle concept, nothing I can think of seems promising. In an inflating, crashing, recessional(*) world, Germany seems the most solid. Germans hate viscerally disorder and inflation, and they will not permit it in their vaterland. The question is: Frankfort or Berlin bourse? And the mechanics, how it is done?
----
(*) Penney's Uhlmann reported: "For the first time we really saw a change in consumer sentiment reflecting the soft housing market, the subprime market and the effect of – psychological effect, at least, of fuel prices."
Labels:
Investment
Thursday, November 15, 2007
Recycled Water Irrigation Project in Central Samaria
We have a Wastewater Treatment Plant working on a batch system (SBR) and a new Netafim drop irrigation system. We are going to grow trees for wood. There four unused fiberglass tanks (pic) that the cost-conscious owner wants to integrate into the system. I am working on it. The cost-benefit study of the project shows that the wood will pay for the investment. They always do. On the other hand, treated water (BOD = 5 mg/lt) deserves reuse to restore some green on those denuded stones. The original vegetation cover will be recovered after centuries of neglect and goat devastation. My water engineering practice appears to be starting to pick up some momentum.
Labels:
Water
In Memory of my Father, who survived Bor
Somebody sent me this article. I have to have it my Diary so I erased a former note and copy it here. It is about five sadistic, criminal Hungarians who guarded Hungarian Jews in forced militarized labour battalions. They dug trenches and cleared minefield for the Hungarian Army fighting with the Nazis against the Red Army. During the long marches back to Hungary from the front in Ukraina, these guards beated many of the weakened Jews, many to death. My Father was also beaten but survived. In the post-war trials, these five guards were sentended to death and hanged. Now, sixty years after, their tombs are being decorated and they are honored as Hungary's National Heroes. The title says: "In search of plot 298 of the public cemetery of Rakoskeresztur".
Öt sír nyomában a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában
Népszabadság • Csapody Tamás • 2007. november 24.
Sokkal bonyolultabbnak ígérkezett a kutatás. Előzetesen azt gondoltam, hogy úgy lesz, mint ahogy Borban, Cservenkán, Jabukán, Szentkirályszabadján vagy Abdán történt, ahol csak hosszas keresgélés után találtam meg a bori munkaszolgálat során elhunytak vagy kivégzettek sírhelyeit. Ezen az október 23. előtti napon nem a Borba hurcolt munkaszolgálatosok sírjait indultam kutatni, hanem az őket kivégző keretlegényekét akartam beazonosítani a Rákoskeresztúri új köztemetőben. Az előzetes kutatásokból kiderült, hogy a népbírósági ítéletek után a Budapesten 1947-ben kivégzett keretlegények közül Asztalos Ferenc, Szokolits Ferenc, Tálas András, Juhász Pál és Sisák György sírja pontosan hol található. Öt bori keretlegény történetének és nyughelyének pontos ismeretében indultam tehát felfedezőútra a temető egyik legtávolabbi, közvetlenül a 301-es parcella szomszédságában lévő részébe. Nem okozott gondot a 298-as parcellának a megtalálása, hiszen jól láthatóan ki volt táblázva a követendő útvonal. A 298-as parcella előtt álló hatalmas székely kapu előtt leparkoltam, és már indultam is volna tovább a parcella másik szegletében lévő zöld dzsumbujba, de ennek a résznek a rendezettsége itt marasztalt: gondozott zöld fűben nemzetiszínű szalaggal átkötött kis kopjafák százai, szépen, egymás mellett. A székely kapun túl kikövezett út, kedves harangláb, mögötte három nagy márványtábla, rajtuk nemzeti címerünk és "A hazáért haltak vértanúhalált" valamint az "Ismeretlen helyen nyugszanak" felirat alatt néhány száz név olvasható. Jó érzés volt ide bejönni, mert azt az egyértelmű benyomást keltette, hogy végre egy hősi temető, ahol a nemzet mártírjai méltó körülmények között nyugszanak. Mielőtt még továbbmentem volna tervezett kutatómunkámat elvégezni, egy pillantást vetettem a márványtáblákra vésett nevekre. "A hazáért haltak vértanúhalált" felirat alatt, ötödikként Asztalos Ferenc nevét fedeztem fel. Ugyancsak ezen a márványtáblán, a negyedik oszlopban Juhász Pál, a harmadik márványtáblán pedig Tálas András nevére bukkantam. Ettől kezdve nem lehetett kétséges, hogy a márványtáblákon nem szereplő Szokolits Ferenc és Sisák György sírjának is itt kell valahol lennie. A süppedő fűben hamarosan mind az ötük nemzeti szalagos, kopjafás sírját meg is találtam. A bonyolult és hosszú kutatásból így nem lett semmi, és az ápolt parcellarészt követő sűrű akácosba már nem kellett bevenni magamat. Ezt persze nem bántam, de leírhatatlan döbbenettel álltam a felmagasztosult keretlegények sírjai előtt. És csak néztem és néztem, hogy a 301-es parcellából átjövő diákcsoportok a 298-as parcella márványtáblái előtt is leróják kegyeletüket.
Az 1943-ban és 1944-ben Borba vitt, összesen kb. 6000 zsidó, Jehova tanúja, nazarénus és szombatista munkaszolgálatos közül legalább 3000-en nem élték meg a felszabadulást. Sok mindent gondoltam, de arra azonban nem számítottam, hogy azoknak a kivégzett keretlegényeknek a sírját, akik Borban és visszafelé, a Radnóti-féle "erőltetett menet" közben kivégezték a munkaszolgálatosokat, egy ápolt Nemzeti Panteonban találom meg. Álmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy a voralbergi hóhér, Asztalos Ferenc és a 70-75 bori zsidó munkaszolgálatost meggyilkolt Szokolits Ferenc sírhelyét címeres márványlappal fedték be. Hogy is van ez? Kik "haltak a hazáért vértanúhalált"? Kiknek is jár a politikai-emberi mártíromság koszorúja?
A kérdésekre válaszolva, nézzük meg közelebbről, hogy ki is volt ez az öt kivégzett bori keretlegény.
A "voralbergi hóhér"
Szokolits Ferenc honvéd, akárcsak Asztalos Ferenc, Juhász Pál és Tálas András a Bor környéki munkatáborok egyikében, a "Voralberg" táborban szolgált, és őt is a Budapesti Népbíróság vonta felelősségre 1945 és 1947 között. Sorsuk abban az egyetlen nem "voralbergi" Sisák Györggyel is közös, hogy ők mindannyian a Borból 1944. szeptember 17-én, Zsagubicán, Belgrádon, Titelen, Cservenkán, Zomboron át Szentkirályszabadjára, majd novemberben Tarjánpusztán és Abdán át Mosonmagyaróvárra, valamint Hegyeshalomra megérkező gyalogmenet fegyveres kísérői közé tartoztak.
A győri születésű Szokolits Ferencet - aki bevonulását megelőzően napszámos és bokszoló volt - 1943 nyarán vezényelték Borba a 801-es különleges munkaszolgálatos századdal együtt. A Népbíróság előtt folyó perében nagyon sok "voralberges" tett tanúvallomást. Moskovits József mádi magántisztviselő tanúvallomása szerint Szokolitsról - akit maguk között csak mint "voralbergi hóhért" emlegettek - azt mondta, hogy a "Voralberg" táborban "ő volt az, aki az embereket kikötötte és közben ütötte-verte". Ugyanezt erősítette meg November Sándor budapesti kereskedő is, aki azt állította, hogy "nevezett híres volt arról, hogy munkatáborosokat a lehető legnagyobb kegyetlenséggel kezelte". Az említett Moskovits József azt is elmondta, hogy amikor 1944 októberében a visszavonuló bori gyalogmenet a vajdasági Cservenkára ért, és a németek a zsidók kivégzésére készültek, "felszólított Szokolits Ferenc a többi magyar kerettel egyetemben, hogy értéktárgyainkat és pénzünket, ami még ezek után megmaradt, adjuk neki". Nem tudjuk, hogy a felszólításnak hányan tettek eleget, de azt tudjuk, hogy Cservenkán kb. 700 zsidó munkaszolgálatost végeztek ki. A túlélők azonban mentek tovább. Lukács Gyula esztergomi kereskedő tanúsága szerint Szokolits a Magyarországra tartó gyalogmenet során "a kidűlőket vagy pedig azokat, akik élelmiszert fogadtak el a lakosoktól, puskatussal agyba-főbe verte". Szokolits az út vége felé megbetegedett, ezért a már járóképtelen bori munkaszolgálatosokkal együtt a szombathelyi kórházba került. Nyiri Tibor újfehértói író-hírlapíró, szintén "voralbergi" munkaszolgálatos, együtt volt itt Szokolits Ferenccel. Elmondása szerint a szombathelyi kórházban Szokolits "a pár nap múlva meghalt betegeket bottal ütötte, a jóérzésű magyar legénységet a beteg zsidók ellen lázította".
Szokolits Ferenc a vádpontok közül elismerte, hogy "a kikötött embereket gyomron rugdostam, ütöttem, vertem", s hogy "útközben a sorból az emberek kidőltek. Ezeket addig rugdostuk, amíg vissza nem álltak a sorba. Azokat, akik a lakosságtól enni- vagy innivalót fogadtak el, félholtra vertem. A muszosoktól órát és pénzt vettem el azzal a szándékkal, hogy ennivalót viszek nekik. Azonban a verésen kívül nem kaptak semmit." Cservenkáról azt vallotta, hogy "akiket a németek nem lőttek agyon és menekülni próbáltak, azokat lőttük agyon. Ekkor már puskám is volt, és ezzel lövöldöztem őket. Körülbelül másfél óráig lövöldöztem rájuk. Kb. 100 töltényt lőttem ekkor el. Számításaim szerint ekkor kb. 70-75 embert lőttem agyon." "A zombori táborban tovább folytattam az emberek kínzását, de egyet sem lőttem agyon." Mindezek után a Népbíróság 1945. augusztus 1-jén háborús bűntett és rablás bűntettének elkövetésében bűnösnek mondta ki, és összbüntetésül halálra ítélte. Szokolits "újrafelvételi kérelemmel" fordult a Népbírósághoz. Ennek során kihallgattak újabb hat tanút, köztük kerettársát, Tálas Andrást, továbbá a Jehova tanú Klinyec Józsefet és Garay Mihályt. Mivel a tanúk "a legcsekélyebb mértékben sem igazolták az elítélt által velük bizonyítani kívánt tényállásokat", a bíróság az "újrafelvételi kérelmet" elutasította. Szokolits Ferenc kötél általi kivégzésére 1947. április 15-én került sort, és május 7-én temették el az említett 298-as parcella 8. sorába. Rehabilitálása nem történt meg. Ma mint a "nemzetért halt vértanú" nyugszik egy nemzeti szalaggal átkötött kopjafa tövében a "Nemzeti Panteonban".
A cservenkai mészáros
Sisák György tartalékos tizedes, csanádpalotai földműves először a központi "Berlin" lágerben, majd 1944 nyarától Radnóti Miklós "táborában", a Bortól távol eső "Heidenau" táborban szolgált, majd ismét visszakerült a központi táborba. Az ő perében is számos bori munkaszolgálatos tett tanúvallomást. A "Berlin" táborba került Mikolósi István abonyi származású fakereskedő tanúvallomásában az szerepel, hogy Sisák "segédkezett a kikötéseknél, sőt önként jelentkezett, hogy a muszosokat kiköti. A kikötött muszosokat puskatussal és botokkal addig verte, amíg azok eszméletüket vesztették. Vízzel fellocsolta őket, és újból kezdte az egészet. Egy Csillag nevű bajtársunkat, akit nap-nap után kikötött, minden alkalommal saját kezűleg verte és annyit ütötte, hogy a végén teljesen deformálódott a feje és az egész alakja." Személyes megveretéséről tanúskodott Mermelstein Ignác munkácsi származású kereskedelmi alkalmazott, aki azt mondta Sisákról, hogy "másfél órán keresztül ütött-vert, rugdosott és csuklóztatott", aminek nyomán "3 napon keresztül öntudatlan állapotban feküdtem" és "kb. 4 hétig fekvő beteg voltam", továbbá "6 hónapon belül csak sántítva tudtam járni".
A Magyarországra tartó gyalogmenet felügyeletében részt vevő Sisákról a szemtanú Szabolcsi László budapesti kereskedő azt mondta, hogy "az útvonalon Sisák állandóan belelövöldözött a tömegbe. Úgy szám szerint meg sem tudom mondani, hogy hány bajtársamat lőtt és vert agyon. Belgrád és Cservenka közötti útvonalon pl. szemtanúja voltam annak, hogy a mellettem menő Weisz Lajos bajtársamat találta el az a golyó, amelyet Sisák közvetlenül közelről a tömegre irányított." Szücs István budapesti klarinétművész jegyzőkönyvében az szerepel, hogy "a velem most szembesített Sisák György tizedesben határozottan felismerem azt a keretlegényünket", aki "a Pancsovára való beérkezésünk előtt" "a mellettem futó bajtársamat puskával agyonlőtte". A már idézett Szabolcsi László mondta tollba azt is, hogy Sisák Szentkirályszabadján "fegyverével, semmi ok nélkül agyonlőtte Kesztenbaum munkaszolgálatost". Kesztenbaum agyonlövését Schichtanz Miklós budapesti szabómester is tanúsította. Ő azonban azt is jegyzőkönyvbe vetette, hogy Cservenkán "saját szememmel láttam", hogy "a bajtársaimat kirabolta és fegyverével, nevezetesen puskájával ő is részt vett a kivégzésekben". A Kesztenbaum lelövését szintén szemtanúként igazoló Flaschner Sándor budapesti főpincér közölte, hogy a gyalogmenet során "Sisák úgy járt közre a gyilkosságok elkövetésében, hogy pl. puskatussal valakit fejbe vert, mikor az tovább menni képtelen volt és összeesett, azt a milicisták agyonlőtték."
Sisák György tanúvallomását is ismerjük. Ebben közölte, hogy "beismerem, hogy Borban tartózkodásom alatt több embert személyesen tettleg bántalmaztam. A bántalmazásokat puszta kézzel vagy bottal vagy puskám tusával hajtottan végre, több ízben előfordult az is, hogy a muszosokba belerugdaltam. Beismerem, hogy az éjszakánként a WC-re menőket minden különösebb ok nélkül, ill. azért, mert az illetők nem mentek el egészen a WC-ig, több muszt megvertem és megcsuklóztattam. Beismerem, hogy egy muszt, akinek nevére már nem emlékszem, arra kényszerítettem, hogy megigya vizeletét."
Elismerte, hogy Cservenkán a kivégzések után jelen volt és a gödörbe lőtt, de még élő muszosok közül egyet "puskámmal agyonlőttem", egy téglarakás tetején bujkáló muszosba pedig "belelőttem". Azt is elvállalta, hogy "a keret többi tagja, akik velem voltak, szintén még életben maradt bujkáló muszokra lövöldöztek". Egyben elismerte, hogy "lövésem egy Kesztenbaum nevű muszost talált el, aki azonnal meg is halt". Elismerte még, hogy a Mosonmagyaróvár felé menetelők és az éhségüket a kukoricásban csillapító három közül egy muszost "puskatussal úgy fejbe vágtam, hogy összeesett", "a másiknak a testét kezdtem ütlegelni", a "menekülő harmadikra pedig rálőttem". Ő "azonnal elvágódott".
Sisák Györgyöt a Népbíróság háborús bűntett elkövetése miatt kötél általi halálra ítélte, és az ítéletet 1948. július 31-én végrehajtották. Augusztus 14-én temették el a Nemzeti Panteon 298-as parcella 9. sorába, ahol - Szokolits Ferenchez hasonlóan - egy nevesítetlen sírhelyen, nemzeti szalaggal átkötött kopjafa tövében nyugszik.
Az embertelen sótolvaj
Juhász Pál tartalékos főhadnagy és Asztalos Ferenc tartalékos szakaszvezető sorsa még az említetteken túlmenően is összefonódott. Együtt álltak ugyanis a Népbíróság elé, és a 219 oldalas közös peranyagukban megszólaló, összesen 35 munkaszolgálatos egy része mindkettőjük ellen tanúskodott. Mindezeken túlmenően a Népbíróság ugyanazon a napon ítéli őket kötél általi halálra, amit tíz perc eltéréssel, ugyanott, egymás után hajtottak végre. Egymás közelében kaptak - kopjafás, nemzeti szalagos és nemzeti címeres, márványtáblás - sírhelyet. A földeáki születésű Juhász Pál főhadnagy az ellene indult büntetőper idején tisztviselő volt.
Juhász 1941 novemberében munkaszolgálatosok parancsnoka lett Orgoványban. Innen Szegedre, majd 1943. július 17-én pedig Borba került. A központi "Berlin" lágerből novemberben került a "Voralberg" táborba századparancsnoknak, 1944 februárjától viszont már ő az összesen mintegy négyszáz munkaszolgálatosból álló tábor parancsnoka. A Borból 1944. szeptember 17-én Magyarországra induló, mintegy 3500 fős gyalogmenet parancsnokhelyettese lett. Ezt a beosztást tölti be egészen Cservenkáig, majd Zomborig, ill. Szentkirályszabadjáig. Az innen induló menet egyik századának parancsnoka lett, és kísérte a munkaszolgálatos menetet egészen Hegyeshalomig.
Munkaszolgálatos beosztottjai, Katz Gyula vámkezelő és Laufer György fényképész budapesti lakosok közösen tettek perében tanúvallomást. Elmondásuk szerint Orgoványon "a muszosok elhelyezése istállóban a legrosszabb állatias körülmények között, ehetetlen koszt mellett, napi 10-12 órai munka mellett kb. 20 km-t gyalogoltak a munkahelyre és vissza". "Az embertelen bánásmód nagyrészt Juhász akkor még hadnagynak volt köszönhető." "Bánásmódjára jellemző, hogy azért, mert rosszul tisztelegtem (Katz Gyula), két órára kiköttetett." Borban "minden vasárnap a kihallgatásoknál a század 200 emberéből kb. átlag 15-20 ember volt lehetetlenül csekély okok miatt két órára kikötve. Volt rá eset, hogy kikötés előtt, sőt néha közben is, amikor az áldozatok a kötélen lógtak, személyesen tettleg bántalmazta őket." "Engem (Laufer György) parancsnoksága alatt kilenc ízben köttetett ki, 2-2 órára, pl. azért, mert éjjel bakancsaimat nem helyeztem szabályszerűen el az ágy lábánál." "Pancsovára érkezve egy helybeli szerb egy kocsi kenyeret akart közöttünk szétosztani, éhségünkben természetesen megrohantuk a szekeret, mire Juhász közénk lövetett." Lukács Gyula esztergomi születésű kereskedő arról számolt be, hogy Juhász, "amikor a ťVoralbergŤ táborba kerültünk, motozásunkat rendelte el, amely tulajdonképpen szabad rablássá módosult, mert minden nyugta nélkül fosztottak meg bennünket használati és értéktárgyainktól, sőt saját élelmiszerünk nagy részétől is". Ugyancsak ő mondta el, hogy "az ételek teljesen sótlanok voltak, mert Juhász főhadnagy különböző szőrméket készíttetett ki a muszosokkal, melyek kikészítéséhez, hogy a bőr meg ne romoljon, sóhoz volt szüksége. Ezeket a szőrméket azután feleségéhez küldte el." Miklós István abonyi származású fakereskedő elmondása szerint Borban "Juhász a címünkre érkező csomagokat felbontotta és az értékesebb holmikat, ill. élelmiszert a csomagból kivette és csak az értéktelenebb holmikat adta ki részünkre." A visszavonulással kapcsolatban Miklós István elmondta, hogy "Zsagubica előtt egy fordulójánál egypár muszossal együtt rövidebb utat választottunk és letértünk az országútról a gyalogútra, hogy az utat megrövidítsük. Egyszer csak lövést hallottam, és mellettem egy bajtársam összeesett. Mi gyorsan hátranéztünk és láttuk, hogy Juhász a fegyverét akkor tette vissza a vállára." A bajai orvos, a szintén "voralbergi" dr. Szilas György elmondása szerint "mikor elindultunk Borból, engem mint orvost az úgynevezett utóvédhez vezényeltek, melynek parancsnoka Juhász főhadnagy volt. Kb. a harmadik napon Zsagubica falu előtt szerpentinúton mentünk, melynek körív alakja volt, az utóvéd a körív kezdő felén, a menet pedig az egész íven ment. A körív egy kukoricást övezett, amelybe egy-két ember, a körív alsó felén beszaladt kukoricát törni, mert ki voltak éhezve. Ekkor Juhász főhadnagy, aki mellettem állt, Szabó tizedesnek a következőt mondta: ťLőj bele a büdös zsidóbaŤ. Szabó erre lőtt, de nem talált el senkit. Erre Juhász így szólt neki: Nem tudsz te célozni. Lekapta géppisztolyát és egypár másodperces célzás után kettes lövést lőtt a sorba, amelyből egy muszos kiesett. A szerpentinen menve kb. 2 perc múlva megérkeztünk arra a helyre, ahol a találat történt, az út mellett feküdt egy kb. 22 éves fiatalember, akit dr. Spilmann nevű kollégámmal azonnal megvizsgáltam, és a következőket állapítottam meg. A fekvő alak hasának jobb oldali részén a kb. a köldök magasságában, attól jobbra öt cm-re lőtt seb nyílása volt látható. Az áldozat pillanatokon belül meghalt, a golyó valószínűleg főeret roncsolt. Juhász nézett a halottra, majd kijelentette, hogy úgy kell a büdös zsidónak, ez az első, akit agyonlőtt, de lesz majd még több is. A holttestet szerb parasztok temették el."
A főrém
A balsai születésű Asztalos Ferenc tartalékos szakaszvezető - civilben MÁV-altiszt - 1943 augusztusában vonult Borba. Először a Borhoz közeli "München" táborba kapott beosztást. Innen 1944. február 24-én helyezték át a "Voralberg" táborba. A munkaszolgálatosok leginkább Asztalos Ferencnek a visszavonulás során elkövetett bűntetteiről vallottak. Szücs István budapesti zeneművész a visszavonulás során, Titelnél ismerte meg Asztalos Ferencet. Elmondása szerint "Asztalos személy szerint maga több embert lőtt le, ezt én láttam, hiszen Asztalos neve ekkor már mintegy főrémként szerepelt előttünk." Ugyancsak ő tanúsította a bíróság előtt, hogy Szenttamás és Cservenka között, még a cservenkai gyilkosságok előtt Gerő Pál bajtársam szintén valamiért kilépett a sorból, mire Asztalos rálőtt és meghalt." A további menet során - Szücs István szerint - "Szentkirályszabadja és Hegyeshalom között egyik bajtársam állítólag meg akart szökni, Asztalos észrevette, utánament és fejbe vágta, valamit mondott neki, mire bajtársam elszaladt tőle és Asztalos lelőtte." Deutsch István jászberényi származású szállítómunkás elmondása szerint "Szentkirályszabadján megbotozott azért, mert nem voltam hajlandó bajtársaim piszkát kézzel összeszedni. Olyan 25 ütést kaptam, hogy nadrágomat úgy kellett a húscafatokból kiszedegetni." Ugyancsak ő mondta el, hogy "saját szememmel láttam, mikor Tarjánpusztánál egyik bajtársamat minden különösebb ok nélkül agyonlőtte. Utána hencegve mesélte többi kerettársának, hogy egy kézzel lőtte agyon a zsidót, nem is fogta meg a puskát két kézzel." Fülöp Imre pécsi drogista elmondta, hogy "a visszavonulás során saját szememmel láttam, hogy Asztalos szakaszvezető Tarjánpusztán egy Schwartz nevű bajtársamat minden különösebb ok nélkül agyonlőtte". Majd ugyancsak ő így folytatta: "Mosonmagyaróvárra érkezve egy gyárépületben kaptunk elhelyezést. Reggel az ébresztőnél kb. 20-25 bajtársam nem tudott a leromlott testi állapota miatt már felkelni. Asztalos szakaszvezető és társai puskatussal estek neki a szerencsétleneknek, és oly súlyosan bántalmazták őket, hogy tudomásom szerint legnagyobb részük az ütlegelések következtében meghaltak." A felsőzsolcai születésű Wellesz Béla kereskedő tanúvallomása szerint Asztalos volt "Tálas legmegbízhatóbb embere, úgyhogy ha valamilyen piszkos munkára kellett valahova kiküldeni, Tálas őt küldte ki." Wellesz Béla "becslése szerint" a visszavonulás alatt Asztalos mintegy 20 főnek okozta halálát.
Radnóti gyilkosa
Tálas András hadapród őrmester, demecseri magántisztviselő nyomozati és tárgyalási dokumentációja összesen mintegy négyszáz oldalt tesz ki. Tálas Andrásnak az elfogását követő tanúvallomása szerint Zomborból 1943. augusztus 2-án került Borba. Kezdetben - Asztalos Ferenchez hasonlóan - a "München" táborban kapott beosztást, ahol a tábor gazdasági ügyeit intézte. Onnan november közepén vezényelték a "Voralberg" táborba, ahol egy hónapon át az élelmezési ügyekkel, majd Juhász Pál főhadnagy felmentése nyomán a bejövő és kimenő levelek cenzúrázásával foglalkozott. A Szentkirályszabadjáról Hegyeshalom felé tartó - Radnótit is tagjai között tudó - gyalogmenet parancsnokhelyettese lett.
Tálas András ellen több mint egy tucat, zömében "voralbergi" munkaszolgálatos tett vallomást. Engel József bajai kereskedő azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy Tálas "a legcsekélyebb, sokszor alaptalan dolgokért kiköttette az embereket, mégpedig szabálytalanul úgy, hogy lábuk 80 cm-re a föld felett lebegett. A kikötött munkaszolgálatosokat közben egy gumicsővel ütlegelte." Rauscher László komáromi származású magántisztviselő vallomásában elmondta, hogy "Tálas kinti szolgálata alatt jelentős vagyonra tett szert", és ezt szabadságai során átmentette Magyarországra. Rosenberg Emil budapesti kereskedő tanúsága szerint Tálas András "szorgalmas aranygyűjtő volt", aki "két munkaszolgálatos felhajtóval dolgozott, mindenki tudta, hogy az ő részére vásárolják az aranyat". Ugyancsak ő mondta el, hogy: "a cservenkai SS által a téglagyár telepén éjjel lefolytatott sorozatos kivégzések tartama alatt egyedül ő volt a magyar tisztikar közül jelen, és kb. este 10 órától 12-ig egy kárpátaljai szerencsétlen munkaszolgálatost válogatott és kitartó módon kínzott." Ekker Lajos László balsai születésű tiszviselő Tálas Andrást Szentkirályszabadján ismerte meg. Elmondása szerint Tálas "első ténykedése az volt, hogy sorakoztatta a századot, és a betegeket félreállította. Én magam is a betegek közé álltam. A betegeket ő nézte meg, és aki nem volt halálos beteg, azokat megpofozta és sípcsonton rugdalta, köztük jómagamat is." A jegyzőkönyvnek elmondta továbbá azt is, hogy a Hegyeshalom felé induló gyalogmenet során "az úton történt kegyetlenkedéseket, részint az ő parancsára hajtották végre a keretlegényei. Fülem hallatára többször adott utasítást a menni nem tudó bajtársaim agyonverésére vagy agyonlövésére." A Hegyeshalom felé gyalogmenetben haladó Kardos József budapesti tisztviselő azt állította magáról, hogy "szemtanúja voltam annak is, hogy Tálas a menetben igen gyakran ment azokra a helyekre, ahol még menni tudó bajtársaim, a már menni nem tudó betegeket négyen vitték. Először azokat ütötte, akik a beteget vitték, azután pedig a beteg bajtárs fejét, hogy hamarabb meghaljon." Fülöp Imre pécsi vállalati igazgató Szentkirályszabadján találkozott először Tálas Andrással. A Hegyeshalomra tartó említett menetelés során ő azt látta, hogy "Pannonhalmán a csendőrőrs két szökött munkaszolgálatost hozott a századhoz. Ezeket Tálasnak adták át. Tálas a muszosokat nem csatolta a menethez, hanem Asztalos szakaszvezetőt utasította arra, hogy említetteket kivégezze. Asztalos három muszt vitt magával. A szökött muszokkal megásatta a sírját és agyonlőtte őket, a harmadik musz eltemette őket."
Tálas András boriakat kísérő története - akárcsak a korábban említett négy keretlegényé - Hegyeshalomnál ért véget, a boriak és Tálas András története azonban még nem. A németeknek átadott boriak koncentrációs táborokba kerültek, Tálas pedig 1944 decemberében Budapestre ment, később pedig visszament szülőfalujába. Itt belépett a Magyar Kommunista Pártba, sőt "a Kommunista Párt Terményszövetkezeti és Értékesítő irodavezetője" lett. A párt megbízásából éppen beszerző körúton járt Pesten, amikor egy vendéglőben fölismerték. A büntetőpere során az ellene felhozott súlyos vádak többségét Tálas András tagadta. Ezt erősítette meg a Borba vitt férjét Szentkirályszabadján, máig tisztázatlan körülmények között elvesztő, ma 94 éves Schwarcz Etelka is. Ő ugyanis az interjú során elmondta, hogy jelen volt Tálas András Zeneakadémián folyó perén. Tálas András a kihallgatási jegyzőkönyve szerint beismerte a kikötéseket, azt, hogy "sokszor vertem meg muszosokat szabad kézzel, rugdostam és bottal ütöttem", továbbá beismerte a felhajtások egy részét és a gumicsővel történt verést. Más alkalommal viszont azt vallotta, hogy Juhász Pál főhadnagy "rendelte el a kikötéseket, nekem azokhoz semmi közöm nem volt". A Népbíróság háborús bűntett elkövetése miatt Tálas Andrást kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélte, és az ítéletet a budapesti népügyészség fogházudvarán 1947. február 27-én végrehajtották. Ezután három nappal temették el őt szintén a háborús főbűnösökkel azonos sorba.
Tálas András története azonban itt nem ért véget. Úgy ítélték halálra és végezték ki, hogy a terjedelmes nyomozati és peranyagban egy mondat sem szól arról, hogy bármilyen szerepe lett volna a 22 bori munkaszolgálatos - köztük Radnóti Miklós - abdai kivégzésében. Tolnai Gábor irodalomtörténésznek az 1980-as évek középen végzett kutatásaiból azonban tudjuk, hogy Tálas András hadapród őrmester volt annak a feltehetően összesen ötfős, keretlegényekből álló csoportnak a parancsnoka, amelyik a Győr melletti Abda határában végzett a már mozgásképtelen, éppen ezért parasztszekérre tett 22 bori munkaszolgálatossal. Tálas András nem csak parancsnoka volt ennek a különítménynek, nem csak részt vett a tömegsír megásásában, de ő adott parancsot a kivégzésre, és maga is részt vett Radnóti Miklós és társainak megölésében. Tálas András történetének azonban még itt sem szakadt vége. Egyik rokona 1994-ben felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságra. A Legfelsőbb Bíróság az indítványt elutasította, a család változatlanul mártírként tartja számon őt.
A Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájának sarkában álló fekete márványtábla közli az odalátogatóval, hogy e parcellát az "1945 és 1955 közötti Magyar Politikai Elítéltek Közössége hozta rendbe 1994-ben azért, hogy a Mártír bajtársaink emlékét őrizzük." A parcella közepén található székely kapun pedig a Nemzeti Panteon felirat alatt a "Mártírok Igazságtevő Bizottsága" név olvasható. A minden bizonnyal számos igaztalanul kivégzettet rejtő 298-as parcella rendbetétele mögött az említett szervezeteken kívül, a szervezetek létrehozásában meghatározó szerepet játszó Bosnyák Imre hungarista vezető állt. Bosnyák Imre, az 1952-ben kivégzett, nyilaskeresztes és hungarista lapkiadó Bosnyák Zoltán rokona, maga is osztotta nagybátyja nézeteit. Bosnyák Imre, miután tíz évet töltött szovjet fogságban, itthon évekre internálták, a rendszerváltás után kezdett el politizálni. Belépett a Független Kisgazdapártba, és a hungarista eszmék hirdetésén túl fő céljának a kivégzett hungarista "hősök" sírjainak, köztük példaképének, Szálasi Ferenc sírjának felkutatását tekintette. A 298-as parcellában azonosította a kivégzett nyilasok és hungaristák nyughelyét, és a 90-es évek legelejétől a parcella rendbetételének legfőbb támogatója lett. A hungaristák a parcellatisztítás elkezdésére kértek engedélyt, de beadványaikra állítólag senki nem reagált, ezért elhatározták, hogy nem kérnek tovább, hanem inkább cselekszenek. Demszky Gábor szabad demokrata főpolgármester igyekezett megakadályozni a 298-as parcella feltárását. A munkálatokat azonban nem sikerült leállítani, így, ha hivatalos engedély nélkül is, de a parcella rendezése mintegy 400 halott sírjának rendbetételével és emlékhely kialakításával befejeződött. A felavatása impozáns körülmények között, ökumenikus gyászszertartás keretei között, az Állami Operaház Énekkara és a Központi Tűzoltózenekar közreműködésével történt 1992 elején. Néhány hónappal később a hungaristák és a Demszky Gábor közötti konfliktus akkor újult ki ismét, amikor a 301-es és 298-as parcella közé Bosnyák Imréék székely kaput emeltek. Ekkor Demszky Gábor a székely kapu eltávolítását szorgalmazta. Bosnyák Imre az akkori belügyminiszterhez, Boross Péterhez fordult segítségért, és a támogatást - a székely kaput folyamatosan őrző rendőrök jelenlétében - meg is kapták. A székelykapu-avatáson a sajtó és mintegy 200 fő előtt, 1992. május 31-én a Jurta Színház volt vezetője, az utóbb szélsőséges nézeteiről elhíresült Romhányi László, valamint Bosnyák Imre mondott ünnepi beszédet. Az avatás időpontjának kiválasztása nem volt véletlen, mintegy két héttel előzte meg a 301-es parcellában felavatásra váró, Jovánovics György tervezte 56-os emlékmű ünnepélyes leleplezését. A székely kapu pedig éppen a két parcellát kötötte össze azzal az egyértelmű üzenettel, hogy a Jovánovics-emlékműben megjelenő erkölcsi rehabilitáció a szélsőjobboldali és hungarista "hősökre" is kiterjed. Az Antall-kormány felismerte az újabb botránynyal fenyegető veszélyt és engedett Demszky Gábor nyomásának: a székely kaput áthelyezték a 298-as parcella jelképes bejáratához. A székely kapu mögött azonban már újabb "hősök" is nyugszanak. Bosnyák Imre végakarata ugyanis az volt, hogy itt temessék el. A Hungarista Mozgalom és a kisgazdapárt teljesítette akaratát, ezért 1997. augusztus 22-én a 298-as parcellában ravatalozták fel. A halottat Faddy Ottmár szerzetes búcsúztatta, jelen volt a kisgazda Homoki János, a honvédelmi tárca politikai államtitkára is, és beszédet mondott az FKGP egyik alelnöke, egyben az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Lányi Zsolt is. A Hungarista Mozgalom tagjai árpádsávos zászlókkal jelentek meg a gyászszertartáson. Az elmúlt években a 298-as parcella hivatalosan nem, de félhivatalosan mindenképpen állami kegyhely lett. A 301-es parcella mellett időről időre állami vezetők és politikusok itt is elhelyezik a megemlékezés koszorúit.
Öt sír nyomában a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában
Népszabadság • Csapody Tamás • 2007. november 24.
Sokkal bonyolultabbnak ígérkezett a kutatás. Előzetesen azt gondoltam, hogy úgy lesz, mint ahogy Borban, Cservenkán, Jabukán, Szentkirályszabadján vagy Abdán történt, ahol csak hosszas keresgélés után találtam meg a bori munkaszolgálat során elhunytak vagy kivégzettek sírhelyeit. Ezen az október 23. előtti napon nem a Borba hurcolt munkaszolgálatosok sírjait indultam kutatni, hanem az őket kivégző keretlegényekét akartam beazonosítani a Rákoskeresztúri új köztemetőben. Az előzetes kutatásokból kiderült, hogy a népbírósági ítéletek után a Budapesten 1947-ben kivégzett keretlegények közül Asztalos Ferenc, Szokolits Ferenc, Tálas András, Juhász Pál és Sisák György sírja pontosan hol található. Öt bori keretlegény történetének és nyughelyének pontos ismeretében indultam tehát felfedezőútra a temető egyik legtávolabbi, közvetlenül a 301-es parcella szomszédságában lévő részébe. Nem okozott gondot a 298-as parcellának a megtalálása, hiszen jól láthatóan ki volt táblázva a követendő útvonal. A 298-as parcella előtt álló hatalmas székely kapu előtt leparkoltam, és már indultam is volna tovább a parcella másik szegletében lévő zöld dzsumbujba, de ennek a résznek a rendezettsége itt marasztalt: gondozott zöld fűben nemzetiszínű szalaggal átkötött kis kopjafák százai, szépen, egymás mellett. A székely kapun túl kikövezett út, kedves harangláb, mögötte három nagy márványtábla, rajtuk nemzeti címerünk és "A hazáért haltak vértanúhalált" valamint az "Ismeretlen helyen nyugszanak" felirat alatt néhány száz név olvasható. Jó érzés volt ide bejönni, mert azt az egyértelmű benyomást keltette, hogy végre egy hősi temető, ahol a nemzet mártírjai méltó körülmények között nyugszanak. Mielőtt még továbbmentem volna tervezett kutatómunkámat elvégezni, egy pillantást vetettem a márványtáblákra vésett nevekre. "A hazáért haltak vértanúhalált" felirat alatt, ötödikként Asztalos Ferenc nevét fedeztem fel. Ugyancsak ezen a márványtáblán, a negyedik oszlopban Juhász Pál, a harmadik márványtáblán pedig Tálas András nevére bukkantam. Ettől kezdve nem lehetett kétséges, hogy a márványtáblákon nem szereplő Szokolits Ferenc és Sisák György sírjának is itt kell valahol lennie. A süppedő fűben hamarosan mind az ötük nemzeti szalagos, kopjafás sírját meg is találtam. A bonyolult és hosszú kutatásból így nem lett semmi, és az ápolt parcellarészt követő sűrű akácosba már nem kellett bevenni magamat. Ezt persze nem bántam, de leírhatatlan döbbenettel álltam a felmagasztosult keretlegények sírjai előtt. És csak néztem és néztem, hogy a 301-es parcellából átjövő diákcsoportok a 298-as parcella márványtáblái előtt is leróják kegyeletüket.
Az 1943-ban és 1944-ben Borba vitt, összesen kb. 6000 zsidó, Jehova tanúja, nazarénus és szombatista munkaszolgálatos közül legalább 3000-en nem élték meg a felszabadulást. Sok mindent gondoltam, de arra azonban nem számítottam, hogy azoknak a kivégzett keretlegényeknek a sírját, akik Borban és visszafelé, a Radnóti-féle "erőltetett menet" közben kivégezték a munkaszolgálatosokat, egy ápolt Nemzeti Panteonban találom meg. Álmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy a voralbergi hóhér, Asztalos Ferenc és a 70-75 bori zsidó munkaszolgálatost meggyilkolt Szokolits Ferenc sírhelyét címeres márványlappal fedték be. Hogy is van ez? Kik "haltak a hazáért vértanúhalált"? Kiknek is jár a politikai-emberi mártíromság koszorúja?
A kérdésekre válaszolva, nézzük meg közelebbről, hogy ki is volt ez az öt kivégzett bori keretlegény.
A "voralbergi hóhér"
Szokolits Ferenc honvéd, akárcsak Asztalos Ferenc, Juhász Pál és Tálas András a Bor környéki munkatáborok egyikében, a "Voralberg" táborban szolgált, és őt is a Budapesti Népbíróság vonta felelősségre 1945 és 1947 között. Sorsuk abban az egyetlen nem "voralbergi" Sisák Györggyel is közös, hogy ők mindannyian a Borból 1944. szeptember 17-én, Zsagubicán, Belgrádon, Titelen, Cservenkán, Zomboron át Szentkirályszabadjára, majd novemberben Tarjánpusztán és Abdán át Mosonmagyaróvárra, valamint Hegyeshalomra megérkező gyalogmenet fegyveres kísérői közé tartoztak.
A győri születésű Szokolits Ferencet - aki bevonulását megelőzően napszámos és bokszoló volt - 1943 nyarán vezényelték Borba a 801-es különleges munkaszolgálatos századdal együtt. A Népbíróság előtt folyó perében nagyon sok "voralberges" tett tanúvallomást. Moskovits József mádi magántisztviselő tanúvallomása szerint Szokolitsról - akit maguk között csak mint "voralbergi hóhért" emlegettek - azt mondta, hogy a "Voralberg" táborban "ő volt az, aki az embereket kikötötte és közben ütötte-verte". Ugyanezt erősítette meg November Sándor budapesti kereskedő is, aki azt állította, hogy "nevezett híres volt arról, hogy munkatáborosokat a lehető legnagyobb kegyetlenséggel kezelte". Az említett Moskovits József azt is elmondta, hogy amikor 1944 októberében a visszavonuló bori gyalogmenet a vajdasági Cservenkára ért, és a németek a zsidók kivégzésére készültek, "felszólított Szokolits Ferenc a többi magyar kerettel egyetemben, hogy értéktárgyainkat és pénzünket, ami még ezek után megmaradt, adjuk neki". Nem tudjuk, hogy a felszólításnak hányan tettek eleget, de azt tudjuk, hogy Cservenkán kb. 700 zsidó munkaszolgálatost végeztek ki. A túlélők azonban mentek tovább. Lukács Gyula esztergomi kereskedő tanúsága szerint Szokolits a Magyarországra tartó gyalogmenet során "a kidűlőket vagy pedig azokat, akik élelmiszert fogadtak el a lakosoktól, puskatussal agyba-főbe verte". Szokolits az út vége felé megbetegedett, ezért a már járóképtelen bori munkaszolgálatosokkal együtt a szombathelyi kórházba került. Nyiri Tibor újfehértói író-hírlapíró, szintén "voralbergi" munkaszolgálatos, együtt volt itt Szokolits Ferenccel. Elmondása szerint a szombathelyi kórházban Szokolits "a pár nap múlva meghalt betegeket bottal ütötte, a jóérzésű magyar legénységet a beteg zsidók ellen lázította".
Szokolits Ferenc a vádpontok közül elismerte, hogy "a kikötött embereket gyomron rugdostam, ütöttem, vertem", s hogy "útközben a sorból az emberek kidőltek. Ezeket addig rugdostuk, amíg vissza nem álltak a sorba. Azokat, akik a lakosságtól enni- vagy innivalót fogadtak el, félholtra vertem. A muszosoktól órát és pénzt vettem el azzal a szándékkal, hogy ennivalót viszek nekik. Azonban a verésen kívül nem kaptak semmit." Cservenkáról azt vallotta, hogy "akiket a németek nem lőttek agyon és menekülni próbáltak, azokat lőttük agyon. Ekkor már puskám is volt, és ezzel lövöldöztem őket. Körülbelül másfél óráig lövöldöztem rájuk. Kb. 100 töltényt lőttem ekkor el. Számításaim szerint ekkor kb. 70-75 embert lőttem agyon." "A zombori táborban tovább folytattam az emberek kínzását, de egyet sem lőttem agyon." Mindezek után a Népbíróság 1945. augusztus 1-jén háborús bűntett és rablás bűntettének elkövetésében bűnösnek mondta ki, és összbüntetésül halálra ítélte. Szokolits "újrafelvételi kérelemmel" fordult a Népbírósághoz. Ennek során kihallgattak újabb hat tanút, köztük kerettársát, Tálas Andrást, továbbá a Jehova tanú Klinyec Józsefet és Garay Mihályt. Mivel a tanúk "a legcsekélyebb mértékben sem igazolták az elítélt által velük bizonyítani kívánt tényállásokat", a bíróság az "újrafelvételi kérelmet" elutasította. Szokolits Ferenc kötél általi kivégzésére 1947. április 15-én került sort, és május 7-én temették el az említett 298-as parcella 8. sorába. Rehabilitálása nem történt meg. Ma mint a "nemzetért halt vértanú" nyugszik egy nemzeti szalaggal átkötött kopjafa tövében a "Nemzeti Panteonban".
A cservenkai mészáros
Sisák György tartalékos tizedes, csanádpalotai földműves először a központi "Berlin" lágerben, majd 1944 nyarától Radnóti Miklós "táborában", a Bortól távol eső "Heidenau" táborban szolgált, majd ismét visszakerült a központi táborba. Az ő perében is számos bori munkaszolgálatos tett tanúvallomást. A "Berlin" táborba került Mikolósi István abonyi származású fakereskedő tanúvallomásában az szerepel, hogy Sisák "segédkezett a kikötéseknél, sőt önként jelentkezett, hogy a muszosokat kiköti. A kikötött muszosokat puskatussal és botokkal addig verte, amíg azok eszméletüket vesztették. Vízzel fellocsolta őket, és újból kezdte az egészet. Egy Csillag nevű bajtársunkat, akit nap-nap után kikötött, minden alkalommal saját kezűleg verte és annyit ütötte, hogy a végén teljesen deformálódott a feje és az egész alakja." Személyes megveretéséről tanúskodott Mermelstein Ignác munkácsi származású kereskedelmi alkalmazott, aki azt mondta Sisákról, hogy "másfél órán keresztül ütött-vert, rugdosott és csuklóztatott", aminek nyomán "3 napon keresztül öntudatlan állapotban feküdtem" és "kb. 4 hétig fekvő beteg voltam", továbbá "6 hónapon belül csak sántítva tudtam járni".
A Magyarországra tartó gyalogmenet felügyeletében részt vevő Sisákról a szemtanú Szabolcsi László budapesti kereskedő azt mondta, hogy "az útvonalon Sisák állandóan belelövöldözött a tömegbe. Úgy szám szerint meg sem tudom mondani, hogy hány bajtársamat lőtt és vert agyon. Belgrád és Cservenka közötti útvonalon pl. szemtanúja voltam annak, hogy a mellettem menő Weisz Lajos bajtársamat találta el az a golyó, amelyet Sisák közvetlenül közelről a tömegre irányított." Szücs István budapesti klarinétművész jegyzőkönyvében az szerepel, hogy "a velem most szembesített Sisák György tizedesben határozottan felismerem azt a keretlegényünket", aki "a Pancsovára való beérkezésünk előtt" "a mellettem futó bajtársamat puskával agyonlőtte". A már idézett Szabolcsi László mondta tollba azt is, hogy Sisák Szentkirályszabadján "fegyverével, semmi ok nélkül agyonlőtte Kesztenbaum munkaszolgálatost". Kesztenbaum agyonlövését Schichtanz Miklós budapesti szabómester is tanúsította. Ő azonban azt is jegyzőkönyvbe vetette, hogy Cservenkán "saját szememmel láttam", hogy "a bajtársaimat kirabolta és fegyverével, nevezetesen puskájával ő is részt vett a kivégzésekben". A Kesztenbaum lelövését szintén szemtanúként igazoló Flaschner Sándor budapesti főpincér közölte, hogy a gyalogmenet során "Sisák úgy járt közre a gyilkosságok elkövetésében, hogy pl. puskatussal valakit fejbe vert, mikor az tovább menni képtelen volt és összeesett, azt a milicisták agyonlőtték."
Sisák György tanúvallomását is ismerjük. Ebben közölte, hogy "beismerem, hogy Borban tartózkodásom alatt több embert személyesen tettleg bántalmaztam. A bántalmazásokat puszta kézzel vagy bottal vagy puskám tusával hajtottan végre, több ízben előfordult az is, hogy a muszosokba belerugdaltam. Beismerem, hogy az éjszakánként a WC-re menőket minden különösebb ok nélkül, ill. azért, mert az illetők nem mentek el egészen a WC-ig, több muszt megvertem és megcsuklóztattam. Beismerem, hogy egy muszt, akinek nevére már nem emlékszem, arra kényszerítettem, hogy megigya vizeletét."
Elismerte, hogy Cservenkán a kivégzések után jelen volt és a gödörbe lőtt, de még élő muszosok közül egyet "puskámmal agyonlőttem", egy téglarakás tetején bujkáló muszosba pedig "belelőttem". Azt is elvállalta, hogy "a keret többi tagja, akik velem voltak, szintén még életben maradt bujkáló muszokra lövöldöztek". Egyben elismerte, hogy "lövésem egy Kesztenbaum nevű muszost talált el, aki azonnal meg is halt". Elismerte még, hogy a Mosonmagyaróvár felé menetelők és az éhségüket a kukoricásban csillapító három közül egy muszost "puskatussal úgy fejbe vágtam, hogy összeesett", "a másiknak a testét kezdtem ütlegelni", a "menekülő harmadikra pedig rálőttem". Ő "azonnal elvágódott".
Sisák Györgyöt a Népbíróság háborús bűntett elkövetése miatt kötél általi halálra ítélte, és az ítéletet 1948. július 31-én végrehajtották. Augusztus 14-én temették el a Nemzeti Panteon 298-as parcella 9. sorába, ahol - Szokolits Ferenchez hasonlóan - egy nevesítetlen sírhelyen, nemzeti szalaggal átkötött kopjafa tövében nyugszik.
Az embertelen sótolvaj
Juhász Pál tartalékos főhadnagy és Asztalos Ferenc tartalékos szakaszvezető sorsa még az említetteken túlmenően is összefonódott. Együtt álltak ugyanis a Népbíróság elé, és a 219 oldalas közös peranyagukban megszólaló, összesen 35 munkaszolgálatos egy része mindkettőjük ellen tanúskodott. Mindezeken túlmenően a Népbíróság ugyanazon a napon ítéli őket kötél általi halálra, amit tíz perc eltéréssel, ugyanott, egymás után hajtottak végre. Egymás közelében kaptak - kopjafás, nemzeti szalagos és nemzeti címeres, márványtáblás - sírhelyet. A földeáki születésű Juhász Pál főhadnagy az ellene indult büntetőper idején tisztviselő volt.
Juhász 1941 novemberében munkaszolgálatosok parancsnoka lett Orgoványban. Innen Szegedre, majd 1943. július 17-én pedig Borba került. A központi "Berlin" lágerből novemberben került a "Voralberg" táborba századparancsnoknak, 1944 februárjától viszont már ő az összesen mintegy négyszáz munkaszolgálatosból álló tábor parancsnoka. A Borból 1944. szeptember 17-én Magyarországra induló, mintegy 3500 fős gyalogmenet parancsnokhelyettese lett. Ezt a beosztást tölti be egészen Cservenkáig, majd Zomborig, ill. Szentkirályszabadjáig. Az innen induló menet egyik századának parancsnoka lett, és kísérte a munkaszolgálatos menetet egészen Hegyeshalomig.
Munkaszolgálatos beosztottjai, Katz Gyula vámkezelő és Laufer György fényképész budapesti lakosok közösen tettek perében tanúvallomást. Elmondásuk szerint Orgoványon "a muszosok elhelyezése istállóban a legrosszabb állatias körülmények között, ehetetlen koszt mellett, napi 10-12 órai munka mellett kb. 20 km-t gyalogoltak a munkahelyre és vissza". "Az embertelen bánásmód nagyrészt Juhász akkor még hadnagynak volt köszönhető." "Bánásmódjára jellemző, hogy azért, mert rosszul tisztelegtem (Katz Gyula), két órára kiköttetett." Borban "minden vasárnap a kihallgatásoknál a század 200 emberéből kb. átlag 15-20 ember volt lehetetlenül csekély okok miatt két órára kikötve. Volt rá eset, hogy kikötés előtt, sőt néha közben is, amikor az áldozatok a kötélen lógtak, személyesen tettleg bántalmazta őket." "Engem (Laufer György) parancsnoksága alatt kilenc ízben köttetett ki, 2-2 órára, pl. azért, mert éjjel bakancsaimat nem helyeztem szabályszerűen el az ágy lábánál." "Pancsovára érkezve egy helybeli szerb egy kocsi kenyeret akart közöttünk szétosztani, éhségünkben természetesen megrohantuk a szekeret, mire Juhász közénk lövetett." Lukács Gyula esztergomi születésű kereskedő arról számolt be, hogy Juhász, "amikor a ťVoralbergŤ táborba kerültünk, motozásunkat rendelte el, amely tulajdonképpen szabad rablássá módosult, mert minden nyugta nélkül fosztottak meg bennünket használati és értéktárgyainktól, sőt saját élelmiszerünk nagy részétől is". Ugyancsak ő mondta el, hogy "az ételek teljesen sótlanok voltak, mert Juhász főhadnagy különböző szőrméket készíttetett ki a muszosokkal, melyek kikészítéséhez, hogy a bőr meg ne romoljon, sóhoz volt szüksége. Ezeket a szőrméket azután feleségéhez küldte el." Miklós István abonyi származású fakereskedő elmondása szerint Borban "Juhász a címünkre érkező csomagokat felbontotta és az értékesebb holmikat, ill. élelmiszert a csomagból kivette és csak az értéktelenebb holmikat adta ki részünkre." A visszavonulással kapcsolatban Miklós István elmondta, hogy "Zsagubica előtt egy fordulójánál egypár muszossal együtt rövidebb utat választottunk és letértünk az országútról a gyalogútra, hogy az utat megrövidítsük. Egyszer csak lövést hallottam, és mellettem egy bajtársam összeesett. Mi gyorsan hátranéztünk és láttuk, hogy Juhász a fegyverét akkor tette vissza a vállára." A bajai orvos, a szintén "voralbergi" dr. Szilas György elmondása szerint "mikor elindultunk Borból, engem mint orvost az úgynevezett utóvédhez vezényeltek, melynek parancsnoka Juhász főhadnagy volt. Kb. a harmadik napon Zsagubica falu előtt szerpentinúton mentünk, melynek körív alakja volt, az utóvéd a körív kezdő felén, a menet pedig az egész íven ment. A körív egy kukoricást övezett, amelybe egy-két ember, a körív alsó felén beszaladt kukoricát törni, mert ki voltak éhezve. Ekkor Juhász főhadnagy, aki mellettem állt, Szabó tizedesnek a következőt mondta: ťLőj bele a büdös zsidóbaŤ. Szabó erre lőtt, de nem talált el senkit. Erre Juhász így szólt neki: Nem tudsz te célozni. Lekapta géppisztolyát és egypár másodperces célzás után kettes lövést lőtt a sorba, amelyből egy muszos kiesett. A szerpentinen menve kb. 2 perc múlva megérkeztünk arra a helyre, ahol a találat történt, az út mellett feküdt egy kb. 22 éves fiatalember, akit dr. Spilmann nevű kollégámmal azonnal megvizsgáltam, és a következőket állapítottam meg. A fekvő alak hasának jobb oldali részén a kb. a köldök magasságában, attól jobbra öt cm-re lőtt seb nyílása volt látható. Az áldozat pillanatokon belül meghalt, a golyó valószínűleg főeret roncsolt. Juhász nézett a halottra, majd kijelentette, hogy úgy kell a büdös zsidónak, ez az első, akit agyonlőtt, de lesz majd még több is. A holttestet szerb parasztok temették el."
A főrém
A balsai születésű Asztalos Ferenc tartalékos szakaszvezető - civilben MÁV-altiszt - 1943 augusztusában vonult Borba. Először a Borhoz közeli "München" táborba kapott beosztást. Innen 1944. február 24-én helyezték át a "Voralberg" táborba. A munkaszolgálatosok leginkább Asztalos Ferencnek a visszavonulás során elkövetett bűntetteiről vallottak. Szücs István budapesti zeneművész a visszavonulás során, Titelnél ismerte meg Asztalos Ferencet. Elmondása szerint "Asztalos személy szerint maga több embert lőtt le, ezt én láttam, hiszen Asztalos neve ekkor már mintegy főrémként szerepelt előttünk." Ugyancsak ő tanúsította a bíróság előtt, hogy Szenttamás és Cservenka között, még a cservenkai gyilkosságok előtt Gerő Pál bajtársam szintén valamiért kilépett a sorból, mire Asztalos rálőtt és meghalt." A további menet során - Szücs István szerint - "Szentkirályszabadja és Hegyeshalom között egyik bajtársam állítólag meg akart szökni, Asztalos észrevette, utánament és fejbe vágta, valamit mondott neki, mire bajtársam elszaladt tőle és Asztalos lelőtte." Deutsch István jászberényi származású szállítómunkás elmondása szerint "Szentkirályszabadján megbotozott azért, mert nem voltam hajlandó bajtársaim piszkát kézzel összeszedni. Olyan 25 ütést kaptam, hogy nadrágomat úgy kellett a húscafatokból kiszedegetni." Ugyancsak ő mondta el, hogy "saját szememmel láttam, mikor Tarjánpusztánál egyik bajtársamat minden különösebb ok nélkül agyonlőtte. Utána hencegve mesélte többi kerettársának, hogy egy kézzel lőtte agyon a zsidót, nem is fogta meg a puskát két kézzel." Fülöp Imre pécsi drogista elmondta, hogy "a visszavonulás során saját szememmel láttam, hogy Asztalos szakaszvezető Tarjánpusztán egy Schwartz nevű bajtársamat minden különösebb ok nélkül agyonlőtte". Majd ugyancsak ő így folytatta: "Mosonmagyaróvárra érkezve egy gyárépületben kaptunk elhelyezést. Reggel az ébresztőnél kb. 20-25 bajtársam nem tudott a leromlott testi állapota miatt már felkelni. Asztalos szakaszvezető és társai puskatussal estek neki a szerencsétleneknek, és oly súlyosan bántalmazták őket, hogy tudomásom szerint legnagyobb részük az ütlegelések következtében meghaltak." A felsőzsolcai születésű Wellesz Béla kereskedő tanúvallomása szerint Asztalos volt "Tálas legmegbízhatóbb embere, úgyhogy ha valamilyen piszkos munkára kellett valahova kiküldeni, Tálas őt küldte ki." Wellesz Béla "becslése szerint" a visszavonulás alatt Asztalos mintegy 20 főnek okozta halálát.
Radnóti gyilkosa
Tálas András hadapród őrmester, demecseri magántisztviselő nyomozati és tárgyalási dokumentációja összesen mintegy négyszáz oldalt tesz ki. Tálas Andrásnak az elfogását követő tanúvallomása szerint Zomborból 1943. augusztus 2-án került Borba. Kezdetben - Asztalos Ferenchez hasonlóan - a "München" táborban kapott beosztást, ahol a tábor gazdasági ügyeit intézte. Onnan november közepén vezényelték a "Voralberg" táborba, ahol egy hónapon át az élelmezési ügyekkel, majd Juhász Pál főhadnagy felmentése nyomán a bejövő és kimenő levelek cenzúrázásával foglalkozott. A Szentkirályszabadjáról Hegyeshalom felé tartó - Radnótit is tagjai között tudó - gyalogmenet parancsnokhelyettese lett.
Tálas András ellen több mint egy tucat, zömében "voralbergi" munkaszolgálatos tett vallomást. Engel József bajai kereskedő azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy Tálas "a legcsekélyebb, sokszor alaptalan dolgokért kiköttette az embereket, mégpedig szabálytalanul úgy, hogy lábuk 80 cm-re a föld felett lebegett. A kikötött munkaszolgálatosokat közben egy gumicsővel ütlegelte." Rauscher László komáromi származású magántisztviselő vallomásában elmondta, hogy "Tálas kinti szolgálata alatt jelentős vagyonra tett szert", és ezt szabadságai során átmentette Magyarországra. Rosenberg Emil budapesti kereskedő tanúsága szerint Tálas András "szorgalmas aranygyűjtő volt", aki "két munkaszolgálatos felhajtóval dolgozott, mindenki tudta, hogy az ő részére vásárolják az aranyat". Ugyancsak ő mondta el, hogy: "a cservenkai SS által a téglagyár telepén éjjel lefolytatott sorozatos kivégzések tartama alatt egyedül ő volt a magyar tisztikar közül jelen, és kb. este 10 órától 12-ig egy kárpátaljai szerencsétlen munkaszolgálatost válogatott és kitartó módon kínzott." Ekker Lajos László balsai születésű tiszviselő Tálas Andrást Szentkirályszabadján ismerte meg. Elmondása szerint Tálas "első ténykedése az volt, hogy sorakoztatta a századot, és a betegeket félreállította. Én magam is a betegek közé álltam. A betegeket ő nézte meg, és aki nem volt halálos beteg, azokat megpofozta és sípcsonton rugdalta, köztük jómagamat is." A jegyzőkönyvnek elmondta továbbá azt is, hogy a Hegyeshalom felé induló gyalogmenet során "az úton történt kegyetlenkedéseket, részint az ő parancsára hajtották végre a keretlegényei. Fülem hallatára többször adott utasítást a menni nem tudó bajtársaim agyonverésére vagy agyonlövésére." A Hegyeshalom felé gyalogmenetben haladó Kardos József budapesti tisztviselő azt állította magáról, hogy "szemtanúja voltam annak is, hogy Tálas a menetben igen gyakran ment azokra a helyekre, ahol még menni tudó bajtársaim, a már menni nem tudó betegeket négyen vitték. Először azokat ütötte, akik a beteget vitték, azután pedig a beteg bajtárs fejét, hogy hamarabb meghaljon." Fülöp Imre pécsi vállalati igazgató Szentkirályszabadján találkozott először Tálas Andrással. A Hegyeshalomra tartó említett menetelés során ő azt látta, hogy "Pannonhalmán a csendőrőrs két szökött munkaszolgálatost hozott a századhoz. Ezeket Tálasnak adták át. Tálas a muszosokat nem csatolta a menethez, hanem Asztalos szakaszvezetőt utasította arra, hogy említetteket kivégezze. Asztalos három muszt vitt magával. A szökött muszokkal megásatta a sírját és agyonlőtte őket, a harmadik musz eltemette őket."
Tálas András boriakat kísérő története - akárcsak a korábban említett négy keretlegényé - Hegyeshalomnál ért véget, a boriak és Tálas András története azonban még nem. A németeknek átadott boriak koncentrációs táborokba kerültek, Tálas pedig 1944 decemberében Budapestre ment, később pedig visszament szülőfalujába. Itt belépett a Magyar Kommunista Pártba, sőt "a Kommunista Párt Terményszövetkezeti és Értékesítő irodavezetője" lett. A párt megbízásából éppen beszerző körúton járt Pesten, amikor egy vendéglőben fölismerték. A büntetőpere során az ellene felhozott súlyos vádak többségét Tálas András tagadta. Ezt erősítette meg a Borba vitt férjét Szentkirályszabadján, máig tisztázatlan körülmények között elvesztő, ma 94 éves Schwarcz Etelka is. Ő ugyanis az interjú során elmondta, hogy jelen volt Tálas András Zeneakadémián folyó perén. Tálas András a kihallgatási jegyzőkönyve szerint beismerte a kikötéseket, azt, hogy "sokszor vertem meg muszosokat szabad kézzel, rugdostam és bottal ütöttem", továbbá beismerte a felhajtások egy részét és a gumicsővel történt verést. Más alkalommal viszont azt vallotta, hogy Juhász Pál főhadnagy "rendelte el a kikötéseket, nekem azokhoz semmi közöm nem volt". A Népbíróság háborús bűntett elkövetése miatt Tálas Andrást kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélte, és az ítéletet a budapesti népügyészség fogházudvarán 1947. február 27-én végrehajtották. Ezután három nappal temették el őt szintén a háborús főbűnösökkel azonos sorba.
Tálas András története azonban itt nem ért véget. Úgy ítélték halálra és végezték ki, hogy a terjedelmes nyomozati és peranyagban egy mondat sem szól arról, hogy bármilyen szerepe lett volna a 22 bori munkaszolgálatos - köztük Radnóti Miklós - abdai kivégzésében. Tolnai Gábor irodalomtörténésznek az 1980-as évek középen végzett kutatásaiból azonban tudjuk, hogy Tálas András hadapród őrmester volt annak a feltehetően összesen ötfős, keretlegényekből álló csoportnak a parancsnoka, amelyik a Győr melletti Abda határában végzett a már mozgásképtelen, éppen ezért parasztszekérre tett 22 bori munkaszolgálatossal. Tálas András nem csak parancsnoka volt ennek a különítménynek, nem csak részt vett a tömegsír megásásában, de ő adott parancsot a kivégzésre, és maga is részt vett Radnóti Miklós és társainak megölésében. Tálas András történetének azonban még itt sem szakadt vége. Egyik rokona 1994-ben felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságra. A Legfelsőbb Bíróság az indítványt elutasította, a család változatlanul mártírként tartja számon őt.
A Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájának sarkában álló fekete márványtábla közli az odalátogatóval, hogy e parcellát az "1945 és 1955 közötti Magyar Politikai Elítéltek Közössége hozta rendbe 1994-ben azért, hogy a Mártír bajtársaink emlékét őrizzük." A parcella közepén található székely kapun pedig a Nemzeti Panteon felirat alatt a "Mártírok Igazságtevő Bizottsága" név olvasható. A minden bizonnyal számos igaztalanul kivégzettet rejtő 298-as parcella rendbetétele mögött az említett szervezeteken kívül, a szervezetek létrehozásában meghatározó szerepet játszó Bosnyák Imre hungarista vezető állt. Bosnyák Imre, az 1952-ben kivégzett, nyilaskeresztes és hungarista lapkiadó Bosnyák Zoltán rokona, maga is osztotta nagybátyja nézeteit. Bosnyák Imre, miután tíz évet töltött szovjet fogságban, itthon évekre internálták, a rendszerváltás után kezdett el politizálni. Belépett a Független Kisgazdapártba, és a hungarista eszmék hirdetésén túl fő céljának a kivégzett hungarista "hősök" sírjainak, köztük példaképének, Szálasi Ferenc sírjának felkutatását tekintette. A 298-as parcellában azonosította a kivégzett nyilasok és hungaristák nyughelyét, és a 90-es évek legelejétől a parcella rendbetételének legfőbb támogatója lett. A hungaristák a parcellatisztítás elkezdésére kértek engedélyt, de beadványaikra állítólag senki nem reagált, ezért elhatározták, hogy nem kérnek tovább, hanem inkább cselekszenek. Demszky Gábor szabad demokrata főpolgármester igyekezett megakadályozni a 298-as parcella feltárását. A munkálatokat azonban nem sikerült leállítani, így, ha hivatalos engedély nélkül is, de a parcella rendezése mintegy 400 halott sírjának rendbetételével és emlékhely kialakításával befejeződött. A felavatása impozáns körülmények között, ökumenikus gyászszertartás keretei között, az Állami Operaház Énekkara és a Központi Tűzoltózenekar közreműködésével történt 1992 elején. Néhány hónappal később a hungaristák és a Demszky Gábor közötti konfliktus akkor újult ki ismét, amikor a 301-es és 298-as parcella közé Bosnyák Imréék székely kaput emeltek. Ekkor Demszky Gábor a székely kapu eltávolítását szorgalmazta. Bosnyák Imre az akkori belügyminiszterhez, Boross Péterhez fordult segítségért, és a támogatást - a székely kaput folyamatosan őrző rendőrök jelenlétében - meg is kapták. A székelykapu-avatáson a sajtó és mintegy 200 fő előtt, 1992. május 31-én a Jurta Színház volt vezetője, az utóbb szélsőséges nézeteiről elhíresült Romhányi László, valamint Bosnyák Imre mondott ünnepi beszédet. Az avatás időpontjának kiválasztása nem volt véletlen, mintegy két héttel előzte meg a 301-es parcellában felavatásra váró, Jovánovics György tervezte 56-os emlékmű ünnepélyes leleplezését. A székely kapu pedig éppen a két parcellát kötötte össze azzal az egyértelmű üzenettel, hogy a Jovánovics-emlékműben megjelenő erkölcsi rehabilitáció a szélsőjobboldali és hungarista "hősökre" is kiterjed. Az Antall-kormány felismerte az újabb botránynyal fenyegető veszélyt és engedett Demszky Gábor nyomásának: a székely kaput áthelyezték a 298-as parcella jelképes bejáratához. A székely kapu mögött azonban már újabb "hősök" is nyugszanak. Bosnyák Imre végakarata ugyanis az volt, hogy itt temessék el. A Hungarista Mozgalom és a kisgazdapárt teljesítette akaratát, ezért 1997. augusztus 22-én a 298-as parcellában ravatalozták fel. A halottat Faddy Ottmár szerzetes búcsúztatta, jelen volt a kisgazda Homoki János, a honvédelmi tárca politikai államtitkára is, és beszédet mondott az FKGP egyik alelnöke, egyben az Országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Lányi Zsolt is. A Hungarista Mozgalom tagjai árpádsávos zászlókkal jelentek meg a gyászszertartáson. Az elmúlt években a 298-as parcella hivatalosan nem, de félhivatalosan mindenképpen állami kegyhely lett. A 301-es parcella mellett időről időre állami vezetők és politikusok itt is elhelyezik a megemlékezés koszorúit.
Labels:
Roots
Wednesday, November 14, 2007
Thinking on reshuffling the portfolio
Apparently the world financial market has yet to decide if we are heading towards a recession and/or a bear market, and the result of this undecision is volatility. I can see a continuation of current tendencies: the Chinese will continue working hard and fattening their foreign exchange holdings, the dollar will inflate, the winners will be the Germans. My feeling is that I have to buy German industrial shares: Siemens and the like.
Labels:
Investment
Wonderful new people
Labels:
Water
Tuesday, November 13, 2007
Building the Tribal Land of Benjamin
Central Samaria is, according to the Bible, the Land assigned to the Tribe of Benjamin as their eternal homeland. Near the city of Ramallah, which in fact is an extension of Jerusalem, a small commercial center is being built. My project is a medium sized commercial-industrial building, excellently sited to serve the dense Palestinian population around, as well as those of the small Jewish settlements. The owner, after long discussions with Jewish building contractors, each one a prima-donna with an oversized ego and demands, has taken instead young local workers, who are less expensive and much more treatable. I visited the site to supervise the work and spent ten minutes thinking what is the beexs they were telling me about - then I understood it is the Pex (cross fiber polyethylene) water pipeline I specified. Working methods are very primitive, as seen in the pics there are no machines but only hand tools. The young Palestinians are working very hard, physically and mentally, trying to understand my blueprints and carrying out the instructions. It will not be a modern building as intended, but it will serve its purpose and cost less than half of the original "Jewish" budget.
Labels:
Water
Sunday, November 11, 2007
Iraqi Speculation

The economic blogosphere, such as Prof. Thoma's Economic View, is judging that America lost the Iraq war and they base their opinion in the prescience of bond markets, which apparently has devalued Iraqi bonds 40% after the "Surge".
I say it is nonsense. Iraqi bonds are a great speculative opportunity. Great fortunes are made of wars. I quote an anonymous commenter called The Oilman. He writes:
My timeframe is 3-5 years. I trade oil. There are so many factors in someones prognosis that I would be speculating if I gave you a timeframe. I will say this, The basket of currencies that they will peg the Dinar to will vary. At the point in time Iraq has grown their oil output to handle all outstanding debt and expenses will be the time when you will be doing the happy dance. If the big boys ie. Goldman Sachs continue the manipulation and speculation in the oil and UL future markets who knows?Lets pray.
The currency will continue to slowly climb and then take a small spike and then continue to slowly climb again. The outlook for oil is promising. Countries around the world are in trouble come 2010 as we in the oil world know. One of the five countries left as an EXPORTING nations will be IRAQ. He who controls the oil rules. So at the latest 2010. I hope for alls sake it is sooner. Lets pray. Until then be encouraged by the slow climb and do not be discouraged by any setbacks.
Labels:
Investment
Saturday, November 10, 2007
Estancia in Alvear


Many years ago I bought a farm in Alvear, Corrientes, on the Aguapey river, didnt pay the taxes but never sold it. Looking for diversion and desperately trying to avoid work, I looked up the prices of rural property there. I found a nice estancia for sale:
1.000 hectáreas Agricola-ganadera en Alvear
Corrientes - Argentina
Valor total: us$ 900.000
(us$ 900 la hectárea)
Other estancias in the area are priced 700 $/hectare. Land is still very cheap in Argentina.
Labels:
Roots
Friday, November 09, 2007
Remembering Pupi and Nardo z"l

My earliest political life in Buenos Aires moved within the context of leftist youth movements. Among us, Jews, the strongest tendency was towards integration into the wave of revolutionary fervor caused by the romantic success of Fidel Castro and the Che Guevara in Cuba's Sierra Maestra. The Che was an internationalist professional revolutionary and his dream was to extend the revolution. His first revolutionary enterprise was organized in La Habana, commissioning Jorge Ricardo Masetti, the founder of Prensa Latina, to establish a rebel base in the heart of Latin America, in the Argentina - Bolivian border. He was to join him later. Under the name of Segundo (pictured in La Habana in 1961 with Primero, el Che), Massetti initiated propaganda and training operations in Salta, Argentina, receiving successive groups of recruits to the guerrilla column. The founding group included Dr. Leonardo Werthein, a Jewish epidemiologist in charge of the radio communications, and the recruits included young Jews from Cordoba and Buenos Aires. The group was soon discovered by the Gendarmeria (Border Police) and the Operacion Santa Rosa is organized to hunt them down. On the side of the State, the field leader is Mayor Julio Alsogaray, a career soldier from an Argentine patrician family (His brother Alvaro became a free-marketer Minister of Economy, and his daughter Julia, candidate to the presidency). Against him, El Comandante Segundo, a journalist, an internationalist revolutionary, armed with personal experience in two important successful revolutionary wars in Cuba and Algeria (Boumedienne vs. France). Alsogaray and the Army were dedicated, doctrinary Catholics (which then meant antisemitism - no Jew was admitted the military high schools and the Circulo Militar). The internationalist left was thought to be open and receptive to Jews, even dominated by Jews (how wrong an impression!), and we young Buenos Aires Jews - those interested in politics - naturally moved towards the socialist movements, Jewish and/or internationalist. The borders of the two fields were permeable, and people moved from one movement to the other.
The story of this guerilla war in the early sixties in Salta, Argentina, was never written down, and it is not well known, since the EGP - the People's Guerrilla Army - was destroyed in a few weeks and its leader, the Comandante Segundo, killed and his body never found. The press published the military communiques and the left tried to forget this failure of theory and practice, but we in Buenos Aires heard rumors of what was happening in Salta. Those rumors shocked me and solidified my anticommunism and pro-Americanism, became a Zionist and eventually moved to Israel.
Segundo, leading the guerrilla column in Oran, province of Salta in the selvatic North Argentine - Bolivia borderlands, under pressure by the circumstances stopped behaving like an internationalist revolutionary leader and became a psychotic, dictatorial, cruel sadist. The group, permanently under the cover of Gendarmeria border reconnaissance monoplanes, fails to attract the assistance of its purported constituency. The sugarcane workers are disciplined Peronists, and the Peronist movement has been integrated in national politics through recent semi-democratic elections. Peron, a professional expert in military history, author of textbooks and founder of the Regimiento de la Selva (Jungle Regiment), dismissed guerrilla warfare against formal armies ("mas viejo que mear en los portales"). He was right. The Argentine Border Police (Gendarmeria), led by dedicated ideological Catholic officers, and manned by the brutish gaucho peonaje, born and raised in the tolderia, forms persecution columns and traps and kills the guerrilleros. Segundo loses his inner stability, becomes hysteric, paranoid, and in a secret field sentence he condemns and executes Pupi Rotblatt, an asthmatic Jewish boy from Buenos Aires, and then, in a paroxysm of cruelty, kills a second Jewish 19 y.o. boy, Nardo (Bernardo Grosswald), from Cordoba. It is unclear why Nardo was killed, the survivors report that he was depressed and crying, was seen masturbating and he was overweight (!). The group's sanguinary panic is channelled against these two young Jews who suddently find themselves among mortal enemies. Seized by growing fear of death by the hands of their commander and by the superior knowledge of the local terrain of the persecuting Gendarmeria, within a sea of indifferent and treacherous population, the guerrilla sinks into panic and is liquidated in two or three squirmishes. Those taken prisioner are duely tortured and the leader - disappeared. He is Argentina's first desaparecido. Segundo's failed venture is followed in November 1967 by a second one, led by Primero himself. Thanks to the diary kept by the Che, the fast liquidation of the Bolivian guerilla is better documented and known. It is in extreme situations that the real nature of things is revealed. When the worse comes to worst, the life of a Jew was not secure in the guerrilla. The only security was within the ranks of my own people. In those times, Israel was fighting a life-or-death war against vastly stronger peoples, and its very survival was very much in doubt. Jewish refugee organizations were kept alive in preparation for - God Forbid - the coming Israeli wave. But for me, after Pupi and Nardo's assassination in the bush by his comrades at arms, there was only one possible way - the ascent to Israel. So here I am.
Iraqi Oil is being developed
The nearest oil fields to Israel are in the Kurdistan region and they are being distributed among international companies. Already about twenty companies are working in Kurdistan.
* Award of the Mala Omar and Shorish Blocks to OMV Petroleum Exploration GMBH, a wholly-owned subsidiary of OMV Aktiengesellschaft, the largest oil and gas company in Central Europe.
* Award of the Akre-Bijeel Block to Kalegran Limited, a wholly-owned subsidiary of MOL Hungarian Oil and Gas PLC, and Gulf Keystone Petroleum International Limited, a wholly-owned subsidiary of UK-listed Gulf Keystone Petroleum Limited.
* Award of the Shaikan Block to Gulf Keystone Petroleum International Limited, Texas Keystone Inc., and Kalegran Limited.
* Award of the Rovi and Sarta Blocks to Reliance Energy Ltd.
In principle, the area is open to Israeli companies.
The Arab Gas Pipeline is connecting Egypt's gas fields field the Turkey-Europe network. It avoids Israel, but it could be connected to the old TAP line from Syria, making Haifa - once more - an energy industry center. This is very difficult to achieve, would require superb geopolitical finesse from Israel.
* Award of the Mala Omar and Shorish Blocks to OMV Petroleum Exploration GMBH, a wholly-owned subsidiary of OMV Aktiengesellschaft, the largest oil and gas company in Central Europe.
* Award of the Akre-Bijeel Block to Kalegran Limited, a wholly-owned subsidiary of MOL Hungarian Oil and Gas PLC, and Gulf Keystone Petroleum International Limited, a wholly-owned subsidiary of UK-listed Gulf Keystone Petroleum Limited.
* Award of the Shaikan Block to Gulf Keystone Petroleum International Limited, Texas Keystone Inc., and Kalegran Limited.
* Award of the Rovi and Sarta Blocks to Reliance Energy Ltd.
In principle, the area is open to Israeli companies.
The Arab Gas Pipeline is connecting Egypt's gas fields field the Turkey-Europe network. It avoids Israel, but it could be connected to the old TAP line from Syria, making Haifa - once more - an energy industry center. This is very difficult to achieve, would require superb geopolitical finesse from Israel.
Labels:
War
Thursday, November 08, 2007
This is Starting to Worry Me
Prof. Brad de Long quotes Bloomberg yesterday:
I should finish this reshuffling thinking fast and get out of the stock market.
Citigroup Inc., the largest U.S. bank by assets, provided $7.6 billion of emergency financing to the seven structured investment vehicles it runs after they were unable to repay maturing debt.This is getting ugly. On total credit losses: This credit crisis, when all is out, will see $250 billion to $500 billion of losses.'' It is inevitable that more players will have to revalue at least a decent portion' of assets they currently value using ``mark-to-make believe. (What is the meaning of this? That Citi and other bankers miscalculated the credithworthiness of their clients and they are not being paid back? If bankers cannot do that, what kind of bankers are they? All that math is just a facade hiding incompetence? Only 6 months ago the chief bankers were receiving bonuses of hundreds of millions - while bankrupting their employers. They didnt check - they had no interest in checking - to whom they were giving all those loans and mortgages.) Note: these losses don't include the coming $2+ Trillion in household net worth losses due to house prices falling over the next couple of years.
I should finish this reshuffling thinking fast and get out of the stock market.
Labels:
Investment
Wednesday, November 07, 2007
We want a discount

The Hungarian press reports public protests against Israel's President, 84 y.o. Shimon Peres's declaration that Israel is economically so strong that could buy Manhattan, Hungary or Romania. Hungarian antisemites protested against this new Zionist imperialist aggression, while Israeli Ambassy in Budapest published clarifications saying that Peres had no intention to buy up either Manhattan nor Hungary.
As for me, I may be ready to think on it, but only if they offer a large discount ...(I said that, not Peres).
A Nap-keltében válaszolt Aczél Endre kérdéseire Aliza Bin Noun, Izrael új budapesti nagykövete. A magyar újságíró felvetette, hogy Simon Peresz államfő egyik, októberben elhangzott beszéde "érzékeny idegeket is érintett" Magyarországon. Peresz azt mondta izraeli üzletemberek előtt, hogy Izrael olyan erős gazdaságilag, hogy felvásárolja Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot és Romániát. Az izraeli befektetők azért jönnek Magyarországra, mert bíznak a magyar gazdaság erejében. A nagykövet elismerte, hogy a "felvásárlás" kifejezést bizonyos emberek negatívan értelmezhetik. Azt is hozzátette azonban, hogy semmilyen "felvásárlási" szándék nincs, a két ország kapcsolatai kitűnőek. Arra az újságírói kérdésre, hogy néhányan Peresz szavait egyfajta "hatalomátvételi" szándék bejelentéseként értelmezték, az izraeli nagykövet elmondta: Teljesen nyilvánvaló, hogy Izrael nem szándékozik "kivásárolni", "meghódítani" Magyarországot - nincsenek is eszközei ehhez. Az egész felvetést nevetségesnek minősítette.
Labels:
Miscellaneous
Flugzeug

Deutsche Welle has a rather gemutlich way of teaching German. The word for "airplane," for example, quite literally means "a thing that flies."
Labels:
Miscellaneous
Slowly focusing on the Reshuffling
Slowly, I am preparing my mind for the reshuffling of my portfolio. The best investment this year was HaHevra LeIsrael, the Israel Corporation, the Ofer Brothers's holding company, that more than doubled its worth. The worse was Orckit, a company that has one product for the optic fiber cable companies, but had no sales as the transfer to optic fiber from metal did not happen, even if the infrastructure is in place. Strangely enough, large corporations were much more dynamic than medium-to-small companies, and they diversified and expanded overseas. Teva was a disappoinment, however.
What shares will the public want to buy the coming year? Oil will be scarce. Bush knew five years ago that we are coming to the current situation, where State-owned companies control oil resources and are uncapable to exploit them. Venezuela is a good example: they have only 90 rigs working and they are unable to even maintain them. Production is not increasing. Bush and Cheney tried to change the trend by opening up Iran to private companies, but it did not work. A rebirth of imperialism is a must, but for some reason - probably the instant journalism - it is not working. Imperialism is a bloody business and it worked when it happened in remote and inaccesible places, it does not work when the public watches the flies on the eyes of an African child or a wounded Palestinian being rushed into the hospital. The dominant event is China's growth and the demographic decadence of the West. The question of reshuffling the portfolio is difficult: my aim is to double its worth.
What shares will the public want to buy the coming year? Oil will be scarce. Bush knew five years ago that we are coming to the current situation, where State-owned companies control oil resources and are uncapable to exploit them. Venezuela is a good example: they have only 90 rigs working and they are unable to even maintain them. Production is not increasing. Bush and Cheney tried to change the trend by opening up Iran to private companies, but it did not work. A rebirth of imperialism is a must, but for some reason - probably the instant journalism - it is not working. Imperialism is a bloody business and it worked when it happened in remote and inaccesible places, it does not work when the public watches the flies on the eyes of an African child or a wounded Palestinian being rushed into the hospital. The dominant event is China's growth and the demographic decadence of the West. The question of reshuffling the portfolio is difficult: my aim is to double its worth.
Labels:
Investment
Tuesday, November 06, 2007
Ronen Wolfman about the Wastewater Business in Israel

Ronen Wolfman, 43, is Mekorot's boss. It is a State-owned monopoly, that the Treasury is trying to privatize for ages, without success. He is a man of the Treasury and shares their philosophy. His opinion about the wastewater treatment business in Israel: "Unprofitable". Mekorot holds 45% of the market, thanks to the SHAFDAN (30% alone). In the Natanya bid Mekorot lost to Electra (a 300 million shekel contract), so his opinion may be biased like the fox in Aesop’s fable who stopped trying for the grapes and promptly told himself they were sour anyway. However, I do share his opinion and I did more man-days in this business. "It is a crazy market. The companies that went aggressively into this market are losing money, some even are in difficulties."
ALD from Electra and GES from Granit-HaCarmel are losing money, because there are many companies in the market and the competition is for the lowest price. The municipalities are very bad payers. Another problem is that the operation of WWTP is "shabloni", fixed-pattern, standard, with zero space for innovation. The operators are liable to penalties and litigation caused by changing water quality standards. Some participants are construction companies interested in the construction of WWTPs and less in the long-term maintenance. Other companies like GES consider its loss-making Israeli operations as a basis for its international ambitions.
Labels:
Water
The SASOL Coal-to-Oil Business
At current oil prices, one answer to the evolving shortage of liquid fuels is coal liquefaction, HSBC bank suggests. The CTL (coal-to-liquids) technology is well-established. It was originally invented in Germany in the 1920s and developed there and in the US in the 1930s. In the Third Reich it was used to make up to 600,000 barrels a day of petrol and avgas during the Second World War.By Martin Spring in On Target, a private newsletter on global strategy
The technology was improved greatly in South Africa in the apartheid years to reduce dependence on imported oil. Today there are three CTL plants in what is now democratic South Africa, converting coal into 150,000 barrels a day (equal to the output of a medium-sized oilfield). In addition to petrol, diesel and avgas, the process produces a wide range of by-products such as petrochemicals, waxes, feedstocks for plastics manufacture, and fuel gas.
While it’s forecast that the world will run short of conventional oil within a century, with most of the remaining large deposits in politically unstable regions, there is little recognition that coal is an abundant substitute. Enough for more than a thousand years. The US has the world’s largest coal deposits, with 268 billion tons of recoverable reserves. HSBC says that at a standard conversion rate of two barrels of synthetic fuels from one ton of coal, those reserves are equivalent to the 20 times the nation’s current crude oil reserves.
At capital costs of $700 million for capacity of 10,000 barrels/day and a 30-year life, operating costs of $15/barrel and current coal costs, breakeven for a coal-to-liquids plant in the US would be in the range $39-44 a barrel, assuming no tax incentives. However, the new Highway Act provides a subsidy of $21 a barrel for commercial-scale CTL projects. Taking that into account, with oil at $50 a barrel (that is, well below current prices around $90), the internal rate of return on such a project would be in the mouth-watering range 40 per cent (my correction).
It would also be environmentally friendly, as the technology converts dirty coal into “ultra-clean” synthetic diesel and jet fuel that can be used in current engines without adaptation. And “the fuels are easily transportable and marketable, as they are compatible with existing petro-fuel distribution infrastructure” (unlike ethanol-blended petrol, bio-diesel and more radical alternative fuels).
HSBC suggests that beneficiaries of CTL development in the US could include mining companies such as Peabody Energy and Arch Coal, and providers of proprietary technologies such as GEA Group (Lurgi), GE Energy, Royal Dutch Shell, ConocoPhillips, Rentech, Syntroleum – and South Africa’s Sasol. The latter, now listed in New York as well as Johannesburg, is becoming a global giant in synthetic fuel projects. China, which like the US has huge coal reserves but increasing dependence on imported oil, is adopting the CTL solution. Its first plant will start production next year. State-owned Shenhua, the biggest coal mining company, in association with Sasol and Shell, wants to build additional plants to make liquid fuels equivalent to 10 million tons of crude oil a year by 2010, at a cost of about $10 billion, and 30 million tons by 2020.
HSBC says the typical final product mix from Fischer-Tropsch synthesis contains between 70 and 80 per cent diesel fuel and 10 to 20 per cent jet fuel, with “chemical and burning qualities superior to… their counterparts derived from petroleum through refining.” The world isn’t going to run out of oil while there’s all that coal that can be turned into liquid fuels.
Labels:
Investment
Subscribe to:
Posts (Atom)